Reformatica

 „Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."” Mt 11, 2-6

Keresztelő János az Ige tanúbizonysága szerint, erősen feledékeny típus volt. Néhány hónappal ezelőtt, még ilyen kérdések nem motoszkáltak a fejében. A Jordánban megkeresztelt Krisztust, akkor a világ bűneit hordozó Isten Bárányának látta, most pedig személyes kételkedésének adnak hangot tanítványai.

Természetesen a Jordán melletti események és a börtön között szembetűnő a különbség. A Jordán partján Keresztelő János valóságos „sztárnak” számított. A különös megjelenésű, szókimondó pusztai prédikátort fénykorában ezrek, sőt tízezrek követték, most pedig a börtön falai között csak néhány követőjét küldheti Jézus Krisztushoz. Micsoda különbség, milyen magasságot és mélységet jár be Keresztelő a Jordántól a börtönig! Ki az közülünk, akiben ne fogalmazódnának meg a fenti kérdések!?

Keresztelő János másra számított! Nem gondolta volna, hogy az Isten Báránya az ő kiszabadítása és ráhabilitálása helyett egy csapat halászt tanítgat, vámszedőkkel ebédel, s prostituáltakkal áll szóba. János valahol a lelke mélyén nem erre számított, és sokszor embertársaink is másra számítanak! Számtalan olyan élethelyzetet kell megélniük, ami nem fér bele az általuk elképzelt Isten és Krisztus képbe. Ilyenkor jön a kérdés, rosszabb esetben pedig a szemrehányás Isten felé…

Ahogy Keresztelő a kérdésével Jézushoz küldte a tanítványokat, úgy napjaink kétségbeesett, kételkedő embere, pedig hozzánk intézi a kérdéseit. „Valóban az az Eljövendő, akiről ti keresztyének nekünk beszéltek?”

Számomra iránymutató volt Jézus válasza János tanítványainak. A választ két szó uralja, „hallotok” és a „láttok”, két olyan kifejezés, ami az emberi tapasztaltra, átélésre építl. Fontos észrevegyük, hogy Jézus nem teoretikus igazságot, törvényt, hitvallást oszt meg Jánossal. Igazából nem oszt meg semmi konkrétat, hanem inkább a tanítványokat ösztönzi, hogy a látott és halott tapasztalataikkal adjanak biztatást a kétségek közt hányódó Jánosnak.

S talán ez számunkra is iránymutató. A Jézusról szerzett tapasztalatok éppen úgy segíthetnek a fele barátaink kétségeinek legyőzésében, mint a megtanult hitigazságok.

A kérdés csak az, vajon vannak-e nekünk Krisztusról tapasztalataink? Be tudunk-e számolni valamilyen élményről, amely a Megváltóhoz köt bennünket?

„Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani.”

Az emberek ezernyi módon próbálnak előre jutni a ranglétrán. Mindent megtesznek, farkas törvények irányítják életüket. A mindennapi életben forgolódó, a társadalmi tápláléklánc részét képező keresztyének is sokszor úgy gondolják, hogy ez az egyetlen járható út…

A lelki dolgokat hajlamosak vagyunk ilyenkor félre tenni. A prédikátornak adva igazat, mondván mindennek rendelt ideje és helye van. A keresztyén értékrend, gondolkodás kiválóan működik a templomban és Isten előtt, a közösségi életben pedig ezeket domesztikálva kell megélnünk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a keresztyén lelkület nem biztosítja az előre jutást.

Természetesen ebbe sok igazság van, ám nem érdemes sarkítani. A mai Ige arról számol be, hogy igenis van létjogosultsága ezeknek a dolgoknak is!

Dániel igen magas, sőt prominens körökben mozog. Egy „pogány” király kormányzójaként éli az életét, így ha valakinek, akkor neki tökéletesen tisztában kellene lennie a felsőbb körökben való forgolódás módszereivel. Ám Dániel esetében valami különleges dologról olvasunk…

Dánielben rendkívüli lélek lakott. A Biblia szerzői itt nem egyszerű spirituszról akarnak írni, vagy pedig furfangról, hanem arról a lélekről, amely kapcsolatban áll Istennel. Ez a lélek emelte ki, ruházta fel kiváló tulajdonságokkal Dánielt. Ő nem takargatta – egy alapvetően pogány udvarban -, az Istenhez tartozását, hanem éppen ellenkezőleg ezt felvállalva, előnye származott belőle.

Én nem tudok garanciát adni a sikerre, nem is akarok. Manapság természetes, hogy keresztyéni értékrenddel nehéz boldogulni. Inkább az Igén keresztül szeretnélek biztatni benneteket, hogy próbáljuk meg! Dánielnek összejött, nekünk miért ne jöhetne össze!? S mikor lenne jobb alkalom a Lélekkel segítségével való „boldogulást” kipróbálni, mint Pünkösd ünnepében!?

"Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." Mt 9, 36-38

Ha valaki napjainkban szeretne versenyképes állást és biztos jövedelmet választani, akkor a hiány szakmák háza táján kell keresgélnie. A cél az, hogy olyan elfoglaltságot találjon magának, amire feltétlen szükség van. A hiányszakmák azonnali elhelyezkedési lehetőséget, biztosabb állást s természetesen magasabb fizetést kínálnak.

Krisztus is egy hiányszakmáról beszél a Bibliában. Egyfajta mezőgazdasági munkásról, aki azonban nem a szántóföldön, hanem a társadalom mezején tevékenykedik. Az ember aratókról és halászokról, akik Isten mennyei magtárába szeretnék betakarítani felebarátaikat. S ezek az aratók kevesen vannak; ergo stabil állásuk van, jó fizetésük, rentábilis és megbízható munkahelyük. A mai világban ki akarna önszántából felhígítani egy ilyen jól menő munkaterületet…

A Bibliából kitűnik, hogy nem Isten forszírozza a munkaerő bővítését. Krisztus azt mondja, hogy maguknak a munkásoknak kell segítőket kérni a munkába. Nekik kell eljutni addig, hogy az általuk „birtokolt” területet felosszák, elosszák egymás között. Az Isten szántóföldjén nem a bérek, hanem a termés van a középpontban! Két nehézséget látok jelen pillanatban ezzel kapcsolatban!

Először sokszor úgy tekintünk saját kis szántóföldünkre, a ránk bízott emberekre, mint a mi magán birodalmunkra. Nem látunk szívesen senkit, ez a mi földünk, mi vagyunk érte a felelősek, s természetesen az esetleges jutalmakat és dicséreteket is mi szeretnénk bezsebelni!

Nem szabadna így történnie. Embereket kell hívnunk az aratásba, minél többet, hiszen a sokkal több a munka, mint azt el bírnánk képzelni. Nem kell féltenünk munkánkat, bátran be kell vonni a többi embert, keresztyén felebarátunkat is.

Másodszor a keresztyénség napjainkra ugyanúgy gépesítetté válhat, mint bármilyen más munka. A technika, tömegtájékoztatás, projektorok, blogok, internet, TV és rádió Istentiszteletek, sokszor a munkások számát hivatottak visszaszorítani. Az egyház azonban amennyiben felelősen és Krisztusian gondolkodik, akkor nem a létszámleépítés, automatizálás, hanem a „foglalkoztatás” talajára kell helyezkedjen.

A világ úgy tekint erre, mint elhibázott és gazdaságtalan lépésre, ám Krisztus tisztában van a nehézségekkel. Nem vétlenül beszél, új munkaerő kereséséről, illetve annak Istentől való elkéréséről!

"Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz." Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: "Akarom. Tisztulj meg!" És a lepra azonnal letisztult róla." Mt 8, 1-3

Minden lehetséges csak akarni kell. Szokott elhangzani az éltes mondat a nagyobb élettapasztalattal rendelkező idősektől. De ezt is szoktuk emlegetni, hogy: Nem akarásnak nyögés lesz a vége. Lényeg a lényegben Jézus Krisztus ebben az Igében akart gyógyítani, s meg is voltak a gyógyításhoz szükséges erőforrásai is.

Mert bizony az erőforrások kulcs fontosságúak ebben az esetben. Hiába kér tőlem valaki anyagi segítséget, ha nekem egy vasam sincsen. Ha pedig mondjuk, nem rendelkezem kocsival, elég nehezen tudom azt kölcsön adni valakinek. A segítséget talán úgy lehetne definiálni, hogy amikor a segítő akarat összhangban van a segítő forrásaival, lehetőségeivel.

A gyógyulni vágyó leprás férfi rögtön felismerte Jézusban a gyógyuláshoz szükséges „erőforrást.” Ezek szerint Jézus megjelenése, fellépése rögtön olyan érzést keltett, olyan benyomást gyakorolt, hogy ez a férfi birtokában van az isteni erőnek. Első pillanattól nyilvánvaló, hogy Jézus egy ilyen erőforrás birtokosa. Akkor hát mégis mi szükség van még további kérdésekre? Mit jelentsen ez az akarod!? Ha megvan a lehetőségünk, akkor magától értetődőnek gondoljuk, hogy segítünk is vele. A leprás azonban sokkal tisztábban látta ennél az emberi természetet…

A XXI. századi magyar embernek rengeteg erőforrás áll a rendelkezésére. Számtalan eszköz, mód és lehetőség van arra, hogy biztosítsa a segítség lehetőségét. Ám egy valami hiányzik, ez pedig nem más mint az akarat… Mindez nagyon bagatellnek hangzik, ám ha jobban belegondolunk, akkor  sok esetben valóban ez az igazság.

Az akarat hiánya természetesen nem csak az anyagi segítség elmulasztásában érhető tetten. Sok más olyan dolog van, ami az akaratgyengeségről tanúskodik! A problémák eltusolása, félmegoldások, nemtörődömség, odavetett értelmetlen segítség, és még sorolhatnánk tovább. De azt hiszem mindenki tudja miről beszélek…

Mint annyi más dologban, itt is követnünk kell Jézus Krisztus példamutatását. Amennyiben rendelkezünk a szükséges potenciállal, lehetőségekkel, javakkal, akkor soha sem jelenthet az akaratunk akadályt. Ez természetesen első sorban tudatosságot és kitartás takar. A keresztyén embernek Krisztust kell például vennie. Jézus erőforrásai minden esetben feltétlen akarattal találkoznak! A mi lehetőségeink vajon mivel találkoznak...