„Dávid is visszatért, hogy megáldja háza népét. De Míkal, Saul leánya kijött Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! Dávid ezt felelte Míkalnak: Az Úr színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt az Úr népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az Úr színe előtt! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók, akiket te emlegetsz.”    2Sám 6, 20-23

Biztató volt számomra ez az Ige. Az embernek – sajnos – számtalanszor fontos és mérvadó, hogy mit gondolnak róla az emberek. Sokszor elgondolkodunk azon, mások mit szólnak ahhoz, hogy mi milyen módon viszonyulunk Istenhez. Érdekel minket, hogy ha valaki gúnyolódik rajtunk, kinevet minket, vagy éppen megbecsüléssel tekint ránk.

Míkálnak is egy ilyen fajta szemlélete volt. Nem igazán törődött az Isten dicséretével, hanem a hatalma, a tekintélye miatt aggódott.  Szép, hogy Dávidot félti, de a szavai mögött inkább azt érezzük, hogy önmagát félti. Nem akar egy bolond, egy bugris, szentimentális király felesége lenni. Hol van már az a Dávid, aki filiszteusokat győzött le, s a legkomolyabb helyzetben is férfiként állt helyt?

Felüdítő mindez férfiként szemlélve! Dávid képes volt letenni gondjait. Lezárult egy fejezet az életéből. Talán a legkeményebb fejezet,  rögös útja a királyság felé révbe ért. Elengedi magát, kilép komoly hadvezéri ruhájából és Isten előtt örül és táncol önfeledten. Valahol ő is megérdemelte, kellet ez már neki…

S kell nekünk is! Hiszen keresztyénségünk egyik legnagyobb öröm ünnepe felé közeledünk! Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de itt az ideje, hogy kiszálljunk a mókuskerékből! Ne kicsit, hanem nagyon. Ne elégedjünk meg amolyan konzumünnepléssel, hanem tudjunk valóban és őszintén ünnepelni! Dávid királyként lelkiismeret furdalás nélkül tudott ugrándozva örülni Istennek, akkor nekünk is szabad – XXI. századi civilizált embereknek – gyermeki örömmel várni a karácsonyt!

Lehet, hogy sokan gáznak tartják a szenteste templomba járó szentimentális keresztyéneket, a nem trendi ajándékainkat, de figyelmeztet az Ige, hogy kötözködők, ferde szemmel nézők mindig lesznek! Azonban példát kell mutatnunk. Hatalmas keresztyén feladat, hogy minden kételkedő, beszóló, kötözködő és cinikus ellenére tudjunk őszintén örülni! Őszintén örülni, egy fél és álörömökkel teli világban…