"Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! Tetszett az ÚRnak, hogy ezt kérte Salamon." 1Kir 3, 9-10
Villámkérdésre villám válasz! Mit kért Salamon Istentől? Egyszerre vágjuk rá fejben és szóban: BÖLCSESSÉGET! Természetesen van valami igazság ebben, ám ha egy kicsit jobban elmélyedünk a Bibliában, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez a kifejezés csak egyetlen egyszer fordul elő a szakaszban. Könnyen lehet, hogy a szájhagyomány egy kicsit eltolta a hangsúlyt a Biblia valóságától?
Ha megnézzük a szöveget, akkor azt látjuk, hogy Salamon nem bölcsességet kér Istentől, hanem engedelmes szívet. S valójában erről van szó, ez az ami Salamont minden királynál, politikusnál, hadvezérnél és gazdasági szakembernél bölcsebbé teszi. Valami hasonló attitűdre lenne szükség a mai közéletben és a minden napjainkban.
Számtalan ember – általában minél magasabb pozícióban van – meg van arról győződve, hogy bölcs. S aztán hibát hibára halmoz. Elvégez egyetemeket, milliárdokkal spekulál ám egy óvatlan pillanatban romba dönti magát, családját és sajnos sokszor az országát is. Mi hiányzik? A képzetség? A „világi” bölcsesség? A rátermettség? Nem hiszem, hogy ha itt keresünk, akkor megtaláljuk a probléma valódi okát!
Az önmagát bölcsnek tekintő ember sokszor tekinti magát a Szentgrál birtokosának. Ő az aki tudja a frankót, s ember, se tanácsadó, se Isten nem lehet fondorlatosabb mint ő. S pontosan ebben kell keresnünk a nagy bukások okát. Mi vagyunk a bölcsek mindnek felett…
Salamon igazi zsenialitása és természetesen bölcsessége abban rejlett, hogy engedelmes volt. Felismerte, hogy nem ő maga – Bölcs Salamon – a bölcsesség birtokosa, hanem maga Isten. Istentől kapja kölcsön, Isten a tanácsosa, Istenre hallgat. Felismeri – bármennyire is elszállhatott volna helyzettől -, hogy a bölcsesség nem belőle ered, hanem ő az, aki engedelmességével felfoghat valamit belőle.
Salamon korának kiemelkedő politikai, pénzügyi, katonai szakembere lehetett. Sikerre vitte nem csak családját, hanem országát is. S most nem a „mi” politikusaink szeretném ráhúzni a vizes lepedőt, hanem inkább önvizsgálatra szeretnék biztatni mindenkit! Országunk dolgai miatt aggódó keresztyénként – ha igazán segíteni akarunk -, akkor a saját életünkben kell felmutatni az „engedelmes szívű” politika sikerét. Nekünk kell úgy élni, hogy a környezetünk megértse a bölcsek köve (a gazdagság forrása) nem a mi zsebünkben van.
