"Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni." "Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." Lk 14, 28-33

Jézus a maga korában egy költői kérdést tett fel. Ma sajnos azon kell elgondolkodni, hogy számunkra valóban költői kérdés az, ami itt elhangzik! Mert ha végig gondoljuk 2010 Magyarországát, akkor egy olyan világot látunk, ahol szinte mindenki meggondolatlanul építkezik és tanács tartása nélkül háborúzik.

Az emberek egyre kevésbé törődnek pénzükkel, ha valamire nincs, akkor kölcsönt vesznek fel ha ez átgondolt akkor elengedhetetlen a sikerhez manapság, ha pedig csak gyorsan kell a pénz amúgy felesleges dolgokra, akkor rövid idő alatt horribilis kamatokat vesznek a nyakukba. Kölcsön kérni lehet, de átgondoltan jó helyről, jó időben és a megfelelő összeget. Manapság az emberek legnagyobb része, ha egy komolyabb beruházásba -autó, lakás, vállalkozás- kezd, akkor esélye sincs a saját erőre. Kifutottunk a saját erőből...

Minden esetre érdekes ez. Az emberek napi szinten szembesülnek vele, hogy a „saját erejük” szinte semmire sem elég, legfeljebb 5-10%-ra, de mégis egy csomó másik dologban viszont önmagukra támaszkodnak. Az anyagi világba természetes a kölcsön, a segítség elfogadása – sőt igénylése -, de a belső lelki világban úgy félünk tőle, mint a tűztől.

Pedig valljuk meg őszintén itt sincs elég erő az elkezdett projektek finanszírozásához. Az emberek a lelki vállalkozásokban hasonló módon járnak el, mint a földiekben a különbség csupán az, hogy itt megpróbálnak mindent önerőből megoldani. A saját elégtelen, hiányos, kevés erőforrásaikra támaszkodnak. Arra a kevésre, ami éppen adatott nekik...

Talán nem véletlenek Jézus szavai! „Így tehát aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.” Manapság aki a kevéske anyagi eszközére támaszkodik az nem lehet igazán sikeres, aki jól menő üzletet akar, annak jó helyről, jó időben és megfelelő összeget kell kölcsön kérnie.

Jézus is valami ilyen dologról beszél. Az embereknek számtalanszor nincs elég kerete a lelki tornyaik befejezésére. Önerőből nem megy... Próbálják meg tehát félre tenni a maguk kuporgatta lelki javakat, s az igazi hitelforrástól Jézus Krisztustól kérni!