„Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."” Mt 11, 2-6
Keresztelő János az Ige tanúbizonysága szerint, erősen feledékeny típus volt. Néhány hónappal ezelőtt, még ilyen kérdések nem motoszkáltak a fejében. A Jordánban megkeresztelt Krisztust, akkor a világ bűneit hordozó Isten Bárányának látta, most pedig személyes kételkedésének adnak hangot tanítványai.
Természetesen a Jordán melletti események és a börtön között szembetűnő a különbség. A Jordán partján Keresztelő János valóságos „sztárnak” számított. A különös megjelenésű, szókimondó pusztai prédikátort fénykorában ezrek, sőt tízezrek követték, most pedig a börtön falai között csak néhány követőjét küldheti Jézus Krisztushoz. Micsoda különbség, milyen magasságot és mélységet jár be Keresztelő a Jordántól a börtönig! Ki az közülünk, akiben ne fogalmazódnának meg a fenti kérdések!?
Keresztelő János másra számított! Nem gondolta volna, hogy az Isten Báránya az ő kiszabadítása és ráhabilitálása helyett egy csapat halászt tanítgat, vámszedőkkel ebédel, s prostituáltakkal áll szóba. János valahol a lelke mélyén nem erre számított, és sokszor embertársaink is másra számítanak! Számtalan olyan élethelyzetet kell megélniük, ami nem fér bele az általuk elképzelt Isten és Krisztus képbe. Ilyenkor jön a kérdés, rosszabb esetben pedig a szemrehányás Isten felé…
Ahogy Keresztelő a kérdésével Jézushoz küldte a tanítványokat, úgy napjaink kétségbeesett, kételkedő embere, pedig hozzánk intézi a kérdéseit. „Valóban az az Eljövendő, akiről ti keresztyének nekünk beszéltek?”
Számomra iránymutató volt Jézus válasza János tanítványainak. A választ két szó uralja, „hallotok” és a „láttok”, két olyan kifejezés, ami az emberi tapasztaltra, átélésre építl. Fontos észrevegyük, hogy Jézus nem teoretikus igazságot, törvényt, hitvallást oszt meg Jánossal. Igazából nem oszt meg semmi konkrétat, hanem inkább a tanítványokat ösztönzi, hogy a látott és halott tapasztalataikkal adjanak biztatást a kétségek közt hányódó Jánosnak.
S talán ez számunkra is iránymutató. A Jézusról szerzett tapasztalatok éppen úgy segíthetnek a fele barátaink kétségeinek legyőzésében, mint a megtanult hitigazságok.
A kérdés csak az, vajon vannak-e nekünk Krisztusról tapasztalataink? Be tudunk-e számolni valamilyen élményről, amely a Megváltóhoz köt bennünket?