„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.”                     Róm 5, 1

Számtalanszor felmerült bennem már a kérdés, hogy Pál miért sulykolja annyiszor és olyan sokféleképpen a megbékélés fogalmát az emberek fejébe.  Mit kell ezen annyit magyarázni? A békesség, meg az Istennel való békesség azért nem a legbonyolultabb teológiai fogalom…

„Isten békessége, mely minden értelmet meghalad”…, tehát a miénket is! Lehet, hogy nem ártana még egyszer átgondolni ezt az egészet?

Számunkra a békesség azt az adott pillanatot jelenti, amikor éppen nincs háború – legyen szó szívbeli vagy világbeli háborúról -. A Béke, mint tiszta fogalom ismeretlen számunkra. Amit mi annak nevezünk, azt a legtisztábban a fegyverszünet szóval lehet kifejezni. Az egész, örökké harcoló, mást és magunkat emésztő életünk békéi csupán pillanatnyi fegyverszünetek. Valójában minden hetünk háború…

Béke nincs körülöttünk, néha azonban vannak olyan pillanatok – szerencsére -, amikor nem tudunk harcolni senkivel!

Ez volt a helyzet a Római levéllel is. Rómaiaknak – az állandóan terjeszkedő világbirodalom lakóinak - és a zsidóknak – az örök lázongóknak -, beszélni a békéről.  A két notóriusán háborúzó csapat. A békét nem ismerték, csak a fegyverszünetről volt valami halvány sejtelmük. Janus istenség kapujának zárása és nyitása jelentette a háború végét vagy kezdetét Rómában. Tanúságosak az alábbi sorok…

„Janus hatalma békére és háborúra egyaránt kiterjed, s e tulajdonságáért épített neki Numa a régi fórum közelében egy templomot. Ha háborút izentek, a consul kinyitotta a templom kettős kapuját, s felszólította a fegyverfogható ifjúságot, hogy lépjen át vele rajta. Verg. A. 7, 601 sk. Míg a háború tartott, a kapu nyitva maradt; béke idejére becsukták. Liv. 1, 19. De Rómában a város alapításától Krisztus születéséig csak négyszer zárhatták be Janus Quirinus kapuját, ebből is két eset már Augustus idejére esik.”

S ezért sulykolja Pál a békét, s ezért nem tudunk vele mi sem megbarátkozni! Sem a római, sem a zsidó, sem az önmagát emésztő XXI. századi ember nem érti, mit jelent az Isten békessége. Ezért halad felül minden értelmet!

Az Isten békéje, amit nekünk ad, eltörli a háború fogalmát. Isten nem fegyverszünetet kötött, hanem nem háborúzik többé, már nem ismeri ezt a fogalmat velünk szemben!