„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” Jak 4, 1
Honnan vannak viszályok közöttetek? Ha ma feltennénk a kérdést, akkor sokan sokféle választ adnának. Egyesek a politikai harcokra, mások pedig az anyagi különbségekre gondolnának.
Szeretnénk változtatni ezen, hiszen jobban szeretünk egy csendes, békés országban élni, mint egy vádaskodó csürhe között kallódni. Ez nem csak az országra, hanem magánéletünkre, munkahelyünkre egyaránt vonatkozik. Jobb békességben lenni.
Ezt azonban egészen furcsa módon akarjuk megvalósítani. Megpróbáljuk a saját békességüket propagálva túl üvölteni a többi versenyzőt. Az emelvényről, erősítőn keresztül mocskolódó politikusokra lehet haragudni, de akkor nézzünk egy kicsit magunkba s vegyük észre, sokszor belőlünk csak a bátorság hiányzik ehhez.
Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Tehetnénk fel a kérdést mi is Jakab apostollal együtt. Tagjaitokban dúló kívánság – írja a Biblia - . Mindez azt mutatja, hogy a probléma alapvetően bennünk van. S nem csak szimplán a testünkben, hanem annak elemi szintjén is.
Nem vagyunk kibékülve önmagunkkal. Hogyan várhatjuk el, hogy békét teremthetünk, amikor belül nap mint nap valóságos armageddoni csata zajlik. Hogyan tudnánk normálisan szólni az életben, amikor azzal telik a napunk, hogy belül mocskolódunk.
A vallásos énünk kertel és fenyeget, a világi buzdít a gonosz cselekvésre. Jól eljátszanak bennünk, s közben azt hisszük, hogy ez a természetes, a keresztyéni. Pedig nem az, a vallásos belső igazság osztónk sajnos nagyobb részben mindig a mi szellemi termékünk s nem a Megváltó jogutódja. A belső harc a viszályok, a családi, munkahelyi, országos viszályoknak a gyökerei.
Nem lehetünk békések, amikor örökké csak a harcból állunk ki. Le kéne már tenni a fegyvert. Csak ne valamelyik énünk előtt, mert akkor előbb utóbb újra felveszi azt. Tegyük le a kereszt alá, ott jó helyen lesz.
