"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." Jak 4, 17

Beleszólni a társadalom működésébe, a közügyekbe nem az egyház dolga. Ezt verte belénk a több tíz éves diktatúra s súlykolja az emberekbe a mai liberális korszellem. A vallásnak, legfőképpen pedig a keresztyénségnek semmi keresni valója sincs a világi ügyekben.

S ez a súlykolás olyan jól sikerült, hogy a végén mi is kezdtük elhinni, hogy az egyháznak a legjobb helye a templomban van. Nem akarunk konfliktust, ezért légmentesen elzártuk magunkat a külvilágtól. 

Talán csak mostanság kezd rájönni az ember, hogy ha az egyház nem vállal állásfoglalást, akkor is állást foglal. Ezt természetesen azok tudják a legjobban, akik azt harsogják, hogy az egyháznak semmi keresnivalója a közéletben. Az érdekek bizony felülírják az elveket - sajnos azonban ez tűnik fel a legkevésbé -.

De sokszor egyébként igazuk van, a kelleténél jobban belemegyünk. Lehet nem kellene, de mindenkinek a szívére bízom. Inkább beszéljünk másról.

A mai Igénk politikusaink rémálma. Ők ezt így szeretnék hallani: "Aki tudna jóról beszélni, de nem teszi: bűne az annak." A jóról való beszéd, még nem egyenlő a jó megtételével. Gondoljunk csak a választáskor elhangzó, hangzatos "jóról való beszédekre". Egy lépéssel esetleg közelebb visz hozzá, de még igen-igen messze van tőle, meg sajnos sokszor az igazságtól. 

Tetteink beszéljenek helyettünk. Igenis az egyháznak kell, muszály, szükséges résztvenni, s ha kell beleszólni a közéletbe. De mindezt annak a tudatában, hogy a beleszólás mellett mindig ott kell állnia  a cselekvésnek. 

Nem elég megmondani a frankót, hanem meg is kell mutatni, hogy hogyan csináljuk. A reformátorok is megértették ezt, az eredetileg zártkörűnek intézett 95 tétel megvitatása (disputája) után nem rekedtek meg ezen a szinten. Tenni kellett, s tettek is.  Nekünk is tenni kell, és tegyünk is!

Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?