„Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteik miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” Kol 1, 21-22
Elidegenedés. Manapság újra népszerű fogalom. Gyökértelenül élünk a világban, s ennek a gyökértelenségnek a fájdalma szívet tépő valóság. Szépen leépülnek kapcsolataink, barátaink, beszédünk s a végén már önmagunkkal sem tudunk kapcsolatot tartani.
Idegenként járunk az elvárások világában, s a teljesítmény centrikus társadalom sivatagában bolyongva, egy csepp megértésre várunk. Nem marad más csak rezignáltság. Igazából vakok vagyunk. Azt hisszük, hogy ez csak a saját kis problémánk, közben pedig nem vesszük észre, hogy több százmillió másik ember bolyong a sivatagban velünk együtt.
Ez az állapot a bűn következménye - Istentől való elidegenedés -. Oda jutottunk, hogy lassan már utáljuk magunkat, de mint egy függő ragaszkodunk bűnös, sokszor a felebarát kárára nyerészkedő magányunkhoz.
Ám mégis! Az idegenség érzésének csúcsa maga Krisztus. Gyakorlatilag megszakadt minden kapcsolata. A mennyből a földre, az Atya szeretetéből a farizeusok kezébe esett. Gyökértelenné vált. S most mégis Ő táplál minket.
Furcsa mágnes ez - a hasonlók taszítják egymást -. Krisztus ki akar taszítani a sivatagból minket . A gyökértelenség, az elesettség, az „árva” érzés sivatagából. Jézus nem kívülről kiabál, nem elérhetetlen trónuson van. Ő is ott van/volt a sivatagban – csak éppen tudja a kivezető utat -. Akárcsak mi, Ő is nagyon idegennek érezte magát ebben a világban.
Valóban az idegenség érzése depressziós beteggé teszi planétánkat. Magányosak vagyunk egy olyan világban, ahol több száz millióan is magányosak. Önmagunktól nehéz kilépni, kell valami taszítás a Megbékéltetés felé.
Jézus csodája, hogy szerette azt a világot, amiben nagyon magányos volt. Örökéletet adó kiút volt ez számunkra.
Keresztyénként szeretni a világot, a felebarátot, akik között sokszor egyedül érezzük magunkat, kiútmutatás a többi sivatagi bolyongó számára.
