"Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. "    Kol 4, 18-24

Pál apostol a mai Igében a társadalom minden részét igyekszik átfogni. Nő és férfi. Férj és feleség. Gyerek és szülő. Főnök és beosztott. Életünk egésze ezek körül a párok körül zajlik. 

Úgy gondolom, nem kell különösebben magyarázni, hogy az emberi kapcsolatok haldokolnak. Századunk legnagyobb haláltusáját ember-ember egymáshoz való viszonya szenvedi meg.

Az ok pedig nem más, mint a hatalmi harc. A munkahelyről szépen beszivárgott a férfi és a nő kapcsolatába, innen a családba, majd pedig üt a gyerekekre. Az együttélés 22-es csapdája.

Hatalmi pozíciót szerezni és megtartani. Főnöknek,vezérhímnek, erős embernek lenni; ez a cél. Közben pedig eltapossuk egymást.

A világ ranglétráján, egymás feláldozása árán könnyen el lehet jutni a legfelső fokra. A lehetőség, a törtetés valósága megrészegít mindenkit.

A keresztyén ember azonban kimaradhat a játékból. Ő nem juthat el a legmagasabb fokra. Ő nem lehet a legnagyobb “góré”.  Hiszen elismeri, hogy mindenben Krisztus a főnök.

S ennek a felismerése emberségességet eredményez. Másként igyekeszik feljebb, ha tudja, végső soron örökké csak beosztott marad. Bármilyen vezető pozícióban is van , tisztában van vele, hogy áll felette Valaki. Jézus oldalán értelmét veszti a törtetés, s átalakul csendes követéssé.

Égető szüksége van erre a felismerésre kiégő félben lévő világunk számára.