"A imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szünjetek meg hálát adni. Bölcsen viselkedjetek a kivül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. " Kol 4, 2 és 5
Ne szünjetek meg hálát adni. Mondja ezt Pál apostol, akinek a szájából kissá komikusan hangzik ez a mondat a kolosséi levél végén. Elég sok problémája van neki is, meg a gyülekezetnek is. Sokan mondanánk hála adásra semmi ok, keserűségre, dühre és értetlenségre annál inkább.
Pál a levél írásakor börtönben van. Egy olyan gyülekezetnek ír, amit ezidáig nem is látogatott meg. A híreket másodkézből hallja, s ezek sem a legkedvezőbbek. A Krisztus evangéliumát tévtanítók veszélyeztetik, s neki még esélye sincs személyesen közbe lépni. Nem túl rózsás a helyzet.
“Ne szünjetek meg hálát adni.” Hangzik a buzdítás a gyülekezetnek. De könyörgöm ebben a helyzetben? Pál bizonyára tisztában van a nehézségekkel, talán éppen ezért használja ezt a két szót: kitartóak és éberek. Éberen keresni a dolgokat, amikért lehet hálát adni és ezek mellett a dolgok mellett kitartani.
Sokat mondott nekem még ennek az Igének a második része. Bölcsen viselkedjetek a kivül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. A kivül állókhoz való közeledés, az alkalmak kihasználásának a kulcsa a hálaadás. Sokat és sokszor bosszankodunk az egyház elnéptelenedésén, modern tévtanok felbukkanásán. A bosszankodás érezhető, s éppen ezért riasztó is. Magunk alatt vágjuk a fát sokszor gyerekes viselkedésünkkel.
A hálaadás az egyház növekedésének az egyik kulcsa. Csak egy hálás közösség lehet csalogató. Itt az ideje, hogy megtanuljunk hálát adni, olyan helyzetben is, amikor nem áll jól az egyház szénája. Mindennél nagyobb kitartást és éberséget követel a hálaadás felfedezése, a fogyasztói kultúra által bebörtönzött keresztyénség és az erősödő tévtanok korában. De fogadjuk meg Pál tanácsát: Ne szünjetek meg hálát adni!
