„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarat szerint.” Gal 1, 3-4

Kivel azonosíthatnánk a gonosz világot? Merül fel mindannyiunkban a kérdés. Sok megoldás létezik azonban most csak a legnépszerűbbet igyekszem bemutatni pár sorban.

A gonosz világ, ami ma is jelen van, nem más, mint az egyházon kívül, hitetlenül sínylődő embertömeg. Megdobban a szívünk, hiszen mi keresztyénként, ezek szerint a világ jó részéhez tartozunk.

Mindenki, aki nem hisz Istenben, ateista, más világvallású, pénzsóvár, parázna…stb. A gonosz világ szerves része, Isten nagy tervének megrontója. De szeretném, ha a Galatákhoz írt levél elején a fejünkbe vésnénk valamit.

Pálnak a problémája itt nem a pogány testvérekkel van, hanem a gyülekezettel magával és egyéb önmagukat keresztyénnek nevező tévtanítókkal. A probléma ebben a levélben magában a galatai egyházban keresendő.

Meg kellene jegyezzük végre, hogy az egyház is a jelenlegi gonosz világ része – sokszor bizony szerves része.  Az egyház nem a tökéletesek gyülekezete, aki ezt hiszi az tévedésben jár. Ha azt mondjuk, hogy mi vagyunk a tökéj, akkor azt is elismerjük, hogy semmi szükségünk sincs Isten szabadításra.

Márpedig vegyük tudomásul Isten akarata a szabadítás. A jelenvaló gonosz világból, az egész világból, kivétel nélkül mindenre és mindenkire. Ezért nem tekinthetünk semmilyen földi intézményt, államot, egyházat, eszmét szabadítónak. A szabadító Jézus Krisztus, az egyházra nem a szabadítás feladata, hanem annak hirdetése bízatott. A kettő pedig nem össze keverendő!