Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem próbáltam. Le is vetette Dávid ezeket. Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. 1Sám 17, 39-40
Életünk harcaiban igyekszünk a legjobb eszközöket, hadianyagot felhasználni, annak érdekében, hogy győzelemre vigyük csatánkat. Mindent megteszünk azért, hogy a leghatékonyabb és legbiztonságosabb fegyverekkel és vértekkel lássuk el magunkat.
Ha szomorúak vagyunk, finom dolgokkal kényeztetve vidámítjuk magunkat. Depresszió gyötör minket, gyorsan felmegyünk a netre és rendelünk valami vagány önismereti könyvet. Szorít a nadrág, akkor rögtön keresünk valami klinikailag tesztelt port. Máris zsebünkben érezzük a győzelmet, megtaláltuk a megoldást a problémár!
Kérdés azonban, hogy valóban közelebb visznek ezek bennünket a győzelemhez? Dávid megkapta az Izraeli hadsereg legmenőbb fegyverzetét, a király felszerelését. S szomorúan kellett konstatálnia, hogy még menni sem tudott ezekben. Az első pillanatra szupernek tetsző dolgok sokszor gátolnak minket! Biztos Dávid is remekül nézett ki a király fegyvereiben…
Dávidot egy egészen egyszerű, nevetségesnek tűnő dolog vitte közelebb a győzelemhez. Öt kő és egy parittya, a király páncélja és kardja helyett.
Hittanos korunkból jól ismerjük a képet, hogy a gyerek Dávid roskadozik a király páncéljának a súlya alatt. Nem bírja meg se mozdítani magát. Azonban ha egy kicsit jobban megnézzük a Bibliát, akkor rájöhetünk, hogy nem ez az igazság… Dávid azt mondja, hogy „Nem tudok ezekben járni, mert nem próbáltam.”, hiszen pásztorként nem volt módja kipróbálni ezeket. Különben is Góliát kardjával, ami jóval nagyobb volt, mint a Saulé tökéletesen tudott bánni…
A hangsúly itt egészen máshol van. Az életünkben nem kell ragaszkodni a sablonos megoldásokhoz, a szép sztereotípiákhoz. Nem biztos, hogy a legfényesebb dolog az, ami a legcélravezetőbb.
Manapság a Biblia és a keresztyénség olyan, mint Dávid parittyája – a másik tábor röhög rajta -. Nem hiszik el, hogy ennek a segítségével bármit is meg lehet nyerni, fel lehet dolgozni, meg lehet oldani. S a nagy nevetgélésbe nem veszik észre, hogy a világ megoldásai sokszor olyanok, mint Dávidon a vért, szépnek szép, csak éppen a harcban nem ér semmit!