"Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot." Mt 14, 22
Nem a Jézustól megszokott viselkedést találjuk a mai Igében. Hiszen Jézus szép szóval hat az emberekre, segít rajtuk és gyógyítja őket, nem pedig kényszeríti őket. Ennek ellenére azt olvassuk, hogy a Megváltó kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak hajóba. Miért is tehette ezt?
Ha megnézzük a János evangéliumának a beszámolóját az ötezer ember megvendégeléséről, akkor azt olvassuk ott, hogy Jézust a sokaság örömében királlyá akarta tenni. Jézus az egész evangélium alatt talán itt örvend a legnagyobb népszerűségnek. De nem csak Ő, hanem vele együtt a tanítványai is…
A tanítványokat kényszeríteni kell, nem is csuda ez, hiszen nyilván szívesen maradtak volna az ünneplő sokaság középpontjában. Nekik azonban szigorú Jézusi utasításra tovább kell állniuk,
Jézus nagyon figyelmes és jó emberismerő volt. A tanítványok a sikerek miatt, az ünneplés hatására rögtön elbizakodottá váltak volna, szükségük volt tehát arra, hogy Jézus parancsának engedelmeskedve hajóba szálljanak. Ki kellett őket emelni a tömegből…
S itt Jézus tette az igazán példamutató. Nem aratja le a babérokat, nem sajátítja ki magának az ünneplő tömeget, hanem hazaküldi őket és felmegy imádkozni a hegyre. Az emberek tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a bánatot, fájdalmat, gyászt fel kell dolgozni, de az talán furcsán hangzik, hogy a sikert is fel kell dolgozni.
Ha kell engedelmeskedjünk Jézus utasításának, ám a legjobb ha követjük a példáját! Ne üljünk bele, ne teljünk be saját sikereinkkel, hanem tudjunk visszavonulva, csendben gondolkodni a sikereinken, s bennük Jézus Krisztus óriási szerepén…