Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Róm 8, 12-13

A test szerinti lét képére keresztyén sztereotípiák tömege tolakszik agyunkba. Füstös kocsmában poharazgató alkoholisták, testi vágyaikat kiélő férfiak és nők, tűért remegő kábítószeresek, szerencsejáték mániások. Szinte mindenkinek ezek a képek jutnak az eszébe…

A test szerinti és lélek szerinti életet első pillanatra szinte pofon egyszerű szétválasztani. Rögtön tudjuk, hogy mi van a test és mi a lélek szerint. Ez számtalan esetben igaz, ám most valami egészen más dolgot szeretném, ha megfontolnánk!

Sokszor általunk lelkinek vélt dolgok valójában testiek. Azt gondoljuk, hogy ha elmegyünk templomba, akkor lelki dolgot teszünk. Vagy ha éppen imádkozunk, akkor a lelkünk kerül kapcsolatba Istennel. Mindez természetesen igaz, azonban nem árt józanul gondolkodni a kérdésben…

Attól még nem teszünk Lelki dolgokat, hogy keresztyén vagy általunk keresztyénnek vélt cselekedeteket hajtunk végre. Cselekedeteket hajtunk végre… Testi dolgokat teszünk, de egy dolog lelkiségét nem szabad sztereotípiák mentén lemérni. Attól még nem lesz senki lelki ember, hogy templomba, bibliaórára, keresztyén blogra, gyülekezetbe jár. Nem Lelki ember lesz, hanem a keresztyén vallás gyakorlatát követő személy.

Nem a testnek vagyunk adósai. Tehát nem testi dolgokkal – vagy azok elutasításával - , szokásokkal, hagyományokkal vagyunk adósai Istennek. A római gyülekezet pogány és zsidó keresztyén tagja is ezen kaptak hajba. Az egyik a törvényt akarta megtartani, míg a másik ellenük érvelt. Alapvető hiba, hiszen a törvény elutasítása vagy elfogadása senkit sem tesz Jézus követőjévé!