"Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott..." Róma 11, 1-2a
Ma elég húzós napom volt. Így csak egy kérdést intézek hozzátok: Mit gondoltok a keresztyénség és a zsidóság (Izrael) kapcsolatáról?
Pál gondolatait elovashatjátok a Róma 11-ben! Elgondolkodtatóak egy gyülölködéssel és újra haraggal megtelő világban!
Ma már kipihentem magam...:)
Mi viszont és korunk, a közhangulat, amiben élünk nem veti-e el számtalanszor Isten népét? Pál itt nem a keresztyénekről, a pogányokról, a keresőkről beszél, hanem a zsidókról. Nem lelki, hanem nagyon is jól körülhatárolható, etnikai értelemben. Ezen a helyen szó szerint a zsidóságról van szó!
Megmondom őszintén, hogy számtalanszor aggodalommal tölt el a közhangulat és a sokszor az ezek mentén kialakított keresztyén álláspont. A történelmi egyházak – hála Istennek -, bölcsen és Isten szerint járva szigorúan elhatárolódnak a gyűlölködéstől! Ám a gazdasági válság és tragikus közhangulat miatt az emberek, az egyének elkezdenek bűnbakokat keresni. Én nem akarok senkinek az ügyvédje vagy bírája lenni, hiszen nem ismerem a pontos helyzetet, de keresztyén magyarként hozzá tudok szólni a kérdéshez.
Manapság újra elkezdtük keresni a gyökereinket. Teljesen természetes ez, s különösen is szükséges egy identitás nélküli világban. A kérdés az, hogy merre keresgél egy egyszerű templomba járó ember. Minek kell az elsőnek lenni a gyökereink keresésében? Mi az, ami megmenthet minket a fájdalmas szélsőségektől?
Ha meg kellene határozni magunkat, akkor úgy gondolom a helyes irány az, hogy Keresztyén Magyarok vagyunk. S keresztyénségünk folytán belátjuk, hogy éppen úgy testvérei és örököstársai vagyunk az zsidóknak, a szlovákoknak, a románoknak, ukránoknak, mint saját hazánk fiainak.
Keresztyénségünk igen is a zsidó hagyományból alakult ki, Jézus zsidó volt, Isten ígéreteit először egy Ábrahám nevű – gazdag zsidó – kapta meg, s ennek vagyunk az örökösei mi is Jézus érdeméért.
Én úgy érzem, hogy manapság Magyar Keresztyénségről beszélünk. S ezzel borzasztóan veszélyes vizekre evezünk! A II. világháború alatt a „Német Keresztények” egy egyháza, akik lelkesen bólogattak Hitler pusztításához. S mindennek az oka az volt, hogy önmagukat először a németségben keresték, s csak utána a keresztyénségben. Természetesen ez a sajnálatos jelenség kis hazánkban is lejátszódott.
Legyünk magyarok, de első sorban keresztyének. Önmagunkat Jézus Krisztus felől közelítsük meg első sorban, s csak utána Szent István, Mátyás király, vagy Balassi Bálint felől. Én egyébként hiszem, hogy bölcs keresztyén magyarként ezt ők is így tették…