"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." Róm 12, 1-2
A nagynevű francia rajzfilm készítő (Albert Barillé) meséjének címét választottam a Napi Ige mottójául. S úgy érzem, van ebben valami szomorú igazság és aktualitás az Ige felől közelítve is. Istentiszteleteinkről és keresztyénségünkről is lehetne hasonló címmel alkotásokat forgatni. Egyszer volt, hol nem volt az élet…
Igen-igen hiszen mára nem sok maradt belőle. A Pál apostol által a rómaiakhoz címzett Igéből mi számtalanszor „csak” a szent oldaláig jutunk el. Az okos Istentiszteletből jobbára valamiféle szentséget – de azt is csak amolyan félig-meddig – tudjuk megvalósítani!
Számtalan esetben keresztyén életünk mindennapjait csupa negációkban fogalmazzuk meg. Azért vagyunk keresztyének, mert ezt nem csináljuk, azt elítéljük, ezzel nem értünk egyet, ezt az embert pedig megvetjük. Paradox módon élő hitről és istentiszteletről beszélünk, holott ezeket csupa halott tulajdonsággal fémjelezzük.
S a Szentséget is ilyen szférába kényszerítjük. Reformátusként számtalan esetben azt az embert tekintjük szentnek – már amennyiben lehet ilyet mondani protestánsként -, aki elzárkózik a világtól, elvonul, és teljességgel hidegen hagyja minden - persze Isten dolgaitól eltekintve -.
Szinte jelentéktelenül bújik meg az Igében az élet szó, ám éppen úgy szerves része az okos istentiszteletnek, mint a szentség. Itt az ideje, hogy élő módon fogalmazzuk meg önmagunkat! Ne arról beszéljünk, amit nem csinálunk, hanem mutassuk meg amit teszünk. Ne azt hangsúlyozzuk, amivel nem értünk egyet, hanem inkább azt, amivel egyet értünk. S még sorolhatnánk tovább.
A világ és sajnos a keresztyénség is hozzá van szokva a meddő és halott önmeghatározáshoz. Lehet, hogy nekünk kellene templomaink és életünk okos istentiszteltével élő és egyszerre szent módon példát mutatni a világnak! "és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes."
