„Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldozatának teljességével érkezem meg.”

Van zsákodban minden jó… Kezdődik a jól ismert Télapó ének. Most nem ennek az igazság alapja a kérdés, hanem az erről alkotott kép. Egy olyan személy, aki mindig jó és szép dolgokkal szokott szolgálni az végső soron nem más, mint egy nyugati mitológiai alak.

A mai ember élete, csupán ennyi: „Van zsákodban minden.” Tehát lényegében mások számára olyanok vagyunk, mint egy nagy zsákba macska. Ha szerencséje van, akkor jót húz ki/hoz ki belőlünk, ha pedig nem akkor csúnyán megütheti a bokáját. Úgy gondolom, hogy nem véletlenül találta ki az ember a XXI. századi Télapó (Coca-cola szakállas ember) alakját…

Megelégeltük már a belőlünk származó sok visszásságot. Nem tudunk sokszor jót adni, csak valami fél tökéleteset. Ez bánt minket. Szükségünk van egy olyan valamire/valakire, aki tényleg csak – akárcsak a mesében – jót tud adni. Az emberek azért szeretik a Télapót, mert az velük ellentétben örömöt okoz. Nem mi okozzuk az örömet a családunknak, hanem az ajándékok, a Télapó és az angyalkák. A keresztyéneknek azonban van egy másik megoldásuk is a kérdésre…

Pálnak lényegében teljesen mindegy, hogy hova megy, mindig van valami a zsákjában. A Jeruzsálemi gyülekezethez, valódi adományt visz, de a Római közösséghez sem üres kézzel szeretne megérkezni. S mindez nem a körülményektől, kedélyállapottól, nehézségektől, anyagi dolgoktól függ, hanem valamiféle meggyőződésen alapszik.

Pál tudja, hogy Krisztus áldozatának teljessége kimeríthetetlen és minden körülmények között tovább adható, értékes ajándék. Mindez természetesen borzasztó sablonosan hangzik, de talán nem véletlen, hogy ebben a kontextusban hangzik el ez az Ige.

Pál Jeruzsálemnek pénzt visz, Rómába pedig Krisztussal érkezik meg. Ez van a zsákjában. Nem tudom, de ez hatalmas üzenet a mai kor frusztrált emberének. Akinek van zsákjában minden, csak éppen a jó hiányzik belőle a leginkább.

Fontos felmutatni azt, hogy Krisztus áldozata és az ebből fakadó keresztyén életvitel értékes ajándék. S ha ennek a birtokában vagyunk, akkor nem kell kényelmetlenül érezzük magunkat. Nincs az a rossz érzés, hogy üres kézzel megyek valahova. Ha ez a birtokunkban van, akkor soha sem járunk üres kézzel!

Lehet, hogy a Coca-colás télapó mítosz, de a keresztyén ember szívének tartalma, ajándéka – Jézus Krisztus - az valóság!