„…magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus…” Lk 1, 3

Az élmények világát ezerszer ostorozzuk. Megszóljuk, aki az éppen aktuális igényeit igyekszik kielégíteni. Nem szeretjük, aki szeret vásárolni és mindig a legtrendibb, legfogyaszthatóbb dolgot választja magának. Nem tetszik nekünk, keresztyéneknek ez a hozzá állás. Mi nem vagyunk annyira élmény centrikusak…

Vagy csak gondoljuk magunkról, hogy nem vagyunk azok…  A keresztyénség próbál piacképessé lenni, s ezt olyan módon éri el, hogy élmény szolgáltatóvá válik. Ha az emberek értelmére, szívére már nem lehet hatni, akkor próbáljuk meg a kerülő utat és közelítsük meg őket az igényeik felől. S az élményekre nagy igény van. Számtalan esetben vallásos élményekkel üzérkedünk. Tudjuk, hogy élmény társadalomban élünk – a háta mögött nyelvet nyújtogatunk rá -, de egyébként remekül fel tudjuk használni az eszközeit.

Ismerjük a mondást: „A férfi szívéhez a gyomrán vezet az út.” S akár elmondhatnánk ezt mi is: „A XXI. századi ember szívéhez az élményein keresztül vezet az út.”

A Biblia azonban kijózanítón beszél. A mai nappal kezdjük a Lukács evangéliumát. S számomra nagyon beszédes az evangélium kezdete!

Először is azért, mert Lukácsnak nem voltak a mai szemmel nézve élményei. Nem volt benne az események sodrásában, nem ragadta magával a Názáreti személyes jelenléte. Nem volt szemtanúja a gyógyításoknak, nem volt ott a kereszt alatt és nem látta a feltámadást sem. Nem volt közvetlen élménye Krisztusról. S mégis történeti szempontból a legbővebb beszámolót adja Jézus életéről.

János  - a szeretett tanítvány - és Máté - a vámszedő - élményből táplálkozóan írták evangéliumukat. Lukács viszont, mindennek pontosan utánajárt. Az ő élményei nem a megélésből, az események sodrásából táplálkoznak, hanem azokból az ismeretekből, amelyeket magába szívott és gyűjtött. Ismeretekből…

Az élmények leginkább azért veszélyesek, mert függővé tesznek. „Ha nincs adrenalin, akkor nincs buli!”, mondják a házakról leugrálós és hegyoldalba kerekezős bácsik. „Ha nincs élmény, akkor nincs hit.”, gondolják sokan. De ez nem a feltétlen igazság. Számtalanszor van olyan az életben, hogy nincs „élmény”! S ilyenkor mihez kezdünk?

Nem véletlen, hogy a három szemtanú evangéliuma mellett, van egy olyan, ami mások elbeszélésére, ismeretre és tudakozásra épít. Az egyháznak fel kellene mutatnia ezt a harmóniát, nem a világra való mutogatással és az élmény ostorozásával, hanem a helyes arány megtalálásával magában az egyházban. Ez segíthet megtalálni az egyensúlyt ennek a megszédült élmény világnak!