„Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.” Lk 24, 15

Az egész ökumenikus imahéten ez az egyetlen, első pillanatra kényelmetlennek tűnő Ige. Két tanítvány Jézusról vitatkozik… Rögtön, felsejlik elménkben a kép, az egymással civakodó egyházakról. Mindenki egyik percről a másikra kényelmetlenül érzi magát, hiszen ezekről a dolgokról kellemetlen beszélni.

De ennél sokkal nagyobb baj az, hogy már elfelejtettünk vitatkozni. Bármennyire is hihetetlen, de a vitának régen volt kultúrája. Manapság mi van? Nézzünk meg egy Mónika Show-t, az embereket, mint a kutyákat külön kell tartani és „bemutatni”, mert ha látja, netán hallja a másikat, rögtön összeverekednek. Csodálkozunk? Nézzünk meg egy politikai tömeg rendezvényt, s akkor egy kicsit megértjük miért ilyenek az emberek…

Fontos megértenünk, hogy a vita és a szópárbaj között óriási különbség van. Az igazi vitát, a szó legteljesebb értelmében olyan emberek folytathatnak, akik kommunikálnak egymással. Akik együtt járnak, közösségben vannak egymással.

A szópárbajt lehet ismeretlenül, arc és másik ember nélkül is vívni. A probléma csak az, hogy egy ilyen egyoldalú kommunikációba nem fog belépni Jézus Krisztus.

Szép az Igében, hogy Jézus a vitatkozó emberek közzé szegődik. Nem szólítja fel őket, hogy hagyják abba, nem rója meg őket, hanem velük tart és bekapcsolódik. Azt hisszük, hogy mindez idegen Krisztustól? Talán nem emlékszünk, amikor a farizeusokkal vitázik? Egy mozzanat innen fontos: Jézus mindig és minden esetben nyíltan tanított a zsinagógákban. Nem aknamunkát végzett, hanem megpróbált kommunikálni.

Az emmausi tanítványok is megpróbálnak – nézeteltéréseik ellenére – kommunikálni. Együtt mennek az úton. Egymás szemébe, nyíltan, test közelbe fogalmazzák meg a gondolataikat. Kulturáltan vitatkoznak. S megjelenik Krisztus…

Amikor vitatkozunk az a baj, hogy rossz oldalról közelítjük meg a dolgokat. Előbb eltávolodunk a másik embertől – megharagszunk – majd vitatkozunk. S ha azt hisszük igazunk van, akkor Krisztus is mellettünk érezzük. Na ez nem így van! Vitatkozni igazán úgy lehet, ha a másik ember közelébe kerülünk, ha hajlandók vagyunk vele menni az úton. Ettől még a nézeteltérés megmarad, de csatlakozik hozzánk Valaki…