„Még ezt is mondta a szolgájának: Mondd meg neki: Látom, hogy milyen figyelmesen gondoskodol rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valamilyen ügyed, amelyről beszélhetnék a királlyal, vagy a hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Én a saját népem körében lakom.” 2Kir 4, 13
A súnémi asszony tarthatna egy nyári-szabad egyetemet, diakóniai kurzust, politikusoknak szemináriumot, hiszen egy hatalmas igazságot fogalmaz meg a maga egyszerűségében. Sokat lehetne tőle tanulni egy olyan dologban, amiről az utóbbi években alaposabban elfelejtkeztünk.
Ha ma hallaná Elizeus ajánlatát valaki, akkor biztos vagyok benne, hogy elkezdené dörzsölgetni a kezét. Bejött a lottó ötös, a próféta, aki tudja és ismeri az Isten akaratát, attól most bármit kérhetek. Anyagi dolgok, ellenségek, karrier, család, magánélet, közügyek…
A súnémi asszony azonban nem kér semmit, hanem egy olyan dolgot mond, ami mára már teljesen kiment a köztudatból! „Én a saját népem körében lakom.” Nem megdöbbentő!? Mi nagyon közösséginek és kommunikatívnak érezzük magunkat, ám számtalan esetben ezzel az érzéssel csomagoljuk a másik kárára történő izolációnkat, elzárkózásunkat.
Talán a ma érzékelhető kapzsiságnak, érzéketlenségnek, egymás gátlástalan kihasználásának nem ez lehet az oka? Összezárva élünk, de mégsem lakunk egymás körében. Inkább a saját köreinket építgetjük, és közben nem törődünk senkivel és semmivel.
Ebben az Igében nem fogalmazódik meg eget rengető teológiai igazság, nincsen Isteni csoda, csupán egy olyan felismerésről beszél, hogy micsoda elégedettséget és nyugalmat kölcsönözhet az embernek, ha a saját népe körében „lakik”.
Ha a nép körében lakunk, az embertársainkkal közösségben élünk és létezünk, akkor nehezebben lesznek „irreális elvárásaink”, amiket – leginkább - a másik kárára érvényesítünk. Talán jobb lenne egy kicsit kiszabadulni, munkából, hajtásból, közéletből, politikából, stresszből és lemenni az utcára megnézni, hogy mi van a másik emberrel. Éppen itt lenne az ideje, hogy elkezdjünk a népünk – családunk, szomszédunk, falunk és városunk – embereinek a körében lakni!
