„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" Lk 11,9-13
Újra és újra előkerül a gondolat, hogy mennyire nem tudjuk befejezni azt, amit elkezdünk. Sajnos sok esetben így van ez a Biblia verseivel is. A mai szakasz egyik részét tökéletesen ismertem, míg a másik része teljességgel hiányzott gondolkodásomból. Pedig a másik fél gyökeresen átalakította az elsőről való gondolataimat!
Sokan tekintenek Istenre úgy, mint az alsós matematika könyvekből jól ismert „Mikrobira”. Mikrobi megevett két számot, és a derűs kis robot megfejtés négyzetébe pedig ezek összegét kellett beírni. Istenre is számtalanszor használjuk ezt a képet, bemegy az ima és kijön, amit kértünk…
Ennek a típusú gondolkodásmódnak könnyen lehet példa Igéjévé a fenti szakasz. De ha türelmesen végig olvassuk a maradék verseket, akkor az utolsó versben rájövünk arra, hogy mire is irányul a kitartó kérés. A Szentlélekre… Na hát én ezt felejtettem ki mindig a számításból…
Az egész mondanivaló lényeg tehát nem az, hogy Isten teljesíti a kívánságunkat hanem, hogy a Szentlelket a rendelkezésünkre bocsátja. A kérések irányultsága, az állhatatosság, a zörgetés, keresés nem a világi javak felé kell mutasson, hanem a Szentlélek felé.
Számomra beszédes egyébként ez az irányultság. Hiszen a Lélekkel megáldott szemléletű ember gyökeresen más módon tekint a javakra és azok gyarapítására. Átrendeződik a szemlélete, s könnyen lehet, hogy amit, hiányként élt meg, arról el is felejtkezik…De az is lehet, hogy a Lélek a vélt szükségleteink felől, a felebarát valós szükségletei felé irányítja tekintetünket!
A Biblia arról számol be ezen a helyen, hogy utána járni a dolgoknak, kitartónak lenni, dörömbölni, zörgetni van értelme. De nem árt tisztában lenni, hogy miért zörgetünk. Ha világi javakért, vélt vagy valós szükségletekért, akkor az teljességgel Isten akarata, hogy megadja-e vagy sem. De e szerint az Ige szerint, a Szentlélekért való zörgetés és zaklatás biztos sikerrel jár!
