„Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el?” Lk 19, 21-22

Egyre több nagy vállalt fekteti a pénzét napjainkban vezetői tréningekre. Ezek célja kettős az egyik a vezetői csoportok egymás közötti kommunikációjának fejlesztése a másik pedig a vezetők és alkalmazottak közötti kapcsolat kialakítása. Hiszen számtalan alkalmazott sokszor képzelt illetve vélt félelemmel viszonyul a vezetőjéhez. Ezeknek a veszedelmes vagy veszedelmesen vélt viszonyoknak első sorban a termelékenység látja kárát!

Ebben a példázatban is ez a fajta félelem, ami végső soron a szolga vesztét okozza. A félelem, a gazda félre ismerés oda vezetett, hogy nem volt képes ellátni a feladatát…

Jelen korunk felpörgetett minden napjaiban az emberek percenként szembesülnek félelmeikkel és kétségeikkel. Tapasztaljuk és látjuk, hogy ezek nem csak a munkahely légkörét, a családot, lelket, emberi kapcsolatokat fertőzik meg, hanem az Istennel való kapcsolatot is. Könnyen lehet, hogy a keresztyénség háztáján keresgélő emberek között, megszámlálhatatlanul sok ember érkezik ilyen és ehhez hasonló félelmekkel.

A félelem és a nyomás azonban előre vetíti a teljesítményt és az eredményt is. Éppen ezért a keresztyénekre, akik már benne vannak és sikeresen közreműködnek Isten „vállalkozásában” felmérhetetlen szerepük van. A tíz minnát és öt minnát kamatozó lelkeknek, kötelességünk felkarolni az egy minnást. Bármennyire is gazdasági példával él Krisztus, nem a másik kárára való nyerészkedésről beszél…

Az egyház egyik legfontosabb feladata, egy félelmekkel és kilátástalansággal átitatott világban, hogy kialakítsa a megfelelő hozzáállást Istenhez. Ha kell harcoljon az előítéletek ellen, csitítsa el a vélt félelmeket, s bizonyítsa és élje meg az emberek előtt, hogy Isten első sorban kegyelmes Isten.

Rá kell mutatni arra a hibára, amire a Biblia is rámutat. Sokszor önmagunk ítéljük meg Istent. Ezek az ítéletek azonban előre megkötöznek minket és kisemmiznek. Nem Isten kegyetlen, hanem az általunk bebeszélt és elképzelt valaki az. Rá kell mutatni a valóságos Istenre, aki Jeruzsálem felé menet, saját vérén és életén akarja megváltani az országot. Az egy minnás emberek országát…