"Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot." Lk 20, 9 és 19

Jézus a példázatokban számtalan esetben nem beszél rébuszokban, még akkor sem, ha nekünk annak tűnik. Az adott környezetben, a zsidó társadalomban Jézus történetei tökéletesen „ültek”. Mindenki tudta, hogy miről beszél a képeken keresztül. Éppen így a mai történetben is, amikor a tömeg meghallotta, hogy szőlős gazdáról és a szőlőjéről lesz szó, akkor rögtön tudta, hogy Izraelről, tehát magáról a hallgatóságról van szó!

Jézus teljesen világosan beszélt a népnek. Nem köntörfalazott, nyíltan megmondta, hogy milyen súlyos vétkeik voltak Isten követeivel szemben. Lehetne azzal enyhíteni az Ige nyomását, hogy Jézus csak a farizeusokról beszél, de Nagypéntek fényében, s abban a tudatban, hogy a példázatban egyetlen bérlő sincsen, aki normálisan viselkedne ez inkább balgaságnak tűnik.

Bizony kemény beszéd ez. Bele a népbe, nyíltan és őszintén! Kinek lenne bátorsága mindehhez manapság? Ilyen határozott módon rámutatni a hibákra. Van-e egyáltalán értelme? Vagy pedig az azonnali lincselés veszélye állna fent?

Van ebben a történetben egy kétértelmű szócska, aminek az egyik értelme különösen megfogott engem. Azt olvashatjuk, hogy: „féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot”. Róluk. Ezen az egyetlen szócskán talán legkézenfekvőbb lenne a farizeusokat érteni, ám magát a népet sem zárhatjuk ki az értelmezésből...

A nép megértette, hogy ez nem csak a vezetőknek, hanem magának, neki is szól!? S ennek a felismerése gyakorolt akkora hatást a tömegre, hogy nem engedték Jézust „bántani”?

Manapság minden arra megy ki, hogy elkenjük a dolgokat. Nem merünk nyíltan és őszintén beszélni, hiszen féltjük magunkat, állásunkat, testi-lelki épségünket. Ám érdemes elgondolkodni a fenti szavakon... Az egyenes beszéd lehet, hogy nem is olyan „veszélyes”, mint gondolnánk. Számomra remény teljes felismerés, hogy ezek szerint vannak helyzetek, amikor egy nép képes józanul szembesülni az igazsággal.

De vegyük észre, ez CSAK a Megváltó jelenlétében lehetséges!