"Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, és így szóltak: "Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk..." Mt 28, 11-13

"Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" Lk 24, 18

A tanítványok, ha lehet így fogalmazni, akkor egy kis fázis késésben vannak Húsvétkor. A Mester feltámadt, angyalok jelentették az asszonyoknak a történteket, a tanítványok pedig folyamatosan hitetlenkednek és kételkednek. Elmennek megnézni a sírt, terepszemlét tartanak, s nagy nehezen csak a Mester személyes jelenléte hatására értik meg a Húsvét örömhírét.

Egy kicsit komikus, hogy kik is vannak igazán képben Húsvétkor. A tanítványok nem szolgálnak nekünk jó példával, ám annál inkább a farizeusok. Ők nem kételkednek egy percet sem. Nem mennek ki a sírhoz, nem szemrevételeznek semmit, hanem már rögtön készítik is a mentő terveket. Azonnali intézkedéseket tesznek ahelyett, hogy egy percig is kételkednének…

A farizeusok intézkedései azonban nem a nagy esemény érdekében, hanem ellenében történnek. 30 ezüst pénzbe került, hogy Jézust keresztre jutassák, de a feltámadás hírének eltitkolására már „sok” ezüst pénzre van szükség. Úgy tűnik, hogy az események kezdenek kicsúszni a kezükből. Kétségbe esetten próbálják vissza lopni, csalni és hazudni az elveszített irányítást.

Az ok a félelem. Félelem a hatóságoktól, néptől, rómaiaktól s természetesen magától Jézustól. Igen a félelem képes gyökeresen megváltoztatni az ember érzéseit. A mai Napi Igében az Emmaus-i tanítvány olyan idegenként kezeli Jézust, aki semmit sem tud a Jeruzsálemben történt eseményekről. A kép kissé mulatságos, ám egy hatalmas igazságot hordoz.

A Feltámadott valóban nem tud azokról a dolgokról, amelyek Nagypénteken történtek. Ahogy a vétkeinket Isten a háta mögé veti, úgy veti el végső soron magától a Feltámadt Krisztus a Nagypénteki eseményeket. Többé már nem az emberi mesterkedésé a főszerep, hanem az Isten-i dicsőségé!

A farizeusoknak volt félni valója, ám Jézustól nem kellett volna tartaniuk. A Megváltó nem ítéletre, hanem éppen ellenkezőleg kegyelemre támadott fel. Talán az egyik legfontosabb Húsvéti üzenet ez…

 A keresztyén teológia egyik legszebb gondolata, hogy a farizeusokkal, rómaiakkal, sokasággal együtt mi is felelősek, sőt aktív közreműködői voltunk Jézus megfeszítésének. A mi bűneink voltak azok, amelyeket el kellett szenvednie a kereszten. Ne féljünk ettől! Ne féltsük magunkat! Ne tusoljuk el ezt az életbe vágó dolgot! Jézus kegyelmet adni és nem ítéletet osztani támadt fel!