"Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent."        Lk 24, 50-53

Ha megnézzük a mai Igét, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy kissé felpörögtek az események. Lukács evangélista nem tartotta fontosnak, hogy beszámoljon Jézus számtalan megjelenéséről, hanem inkább azt akarja kifejezésre juttatni, hogy milyen közvetlen kapcsolat van Jézus feltámadása és mennybemenetele között. Ez a különös kapcsolat pedig nem szolgál mást, mint a tanítványok ügyét…

Jézus útja a feltámadás és a tizenkettőnek való megjelenés után Betániába vezet, arra a helyre ahonnan felvétetik a mennybe. De érzésem szerint ebben valami sokkal nagyobb dolog rejtőzik. Ha végig gondoljuk a nagyhét eseményeit, akkor azt látjuk – János evangélista szerint -, hogy a Jézus megfeszítéséhez vezető események Betániában Lázár feltámasztásával kezdődnek.

Ha pedig Jeruzsálem térképére vetünk egy pillantást, akkor a Betániába menő út, számtalan olyan helyet érint, amelyek fontosak voltak a nagyhéten. Gecsemánékert, templom… Amikor ezt az első pillanatra jellegtelennek tetsző pár sor elolvastam kellemes érzés járta át. Jézus visszapörgette az eseményeket… Segített a tanítványoknak feldolgozni és megérteni a történteket. A szenvedés stációit a Feltámadott Mesterrel járhatták végig.

Ha a tanítványok maguk vágnak neki ennek az útnak, akkor bizonyára nem olyan vidáman térnek vissza Jeruzsálembe, mint ahogy olvassuk az Igében. Ha az útitársuk, az elmúlt események feldolgozását segítő személy nem Jézus lett volna, akkor lehajtott fővel térnek haza.

Jézus feltámadása nélkül a Húsvét a tanítványok kudarcát beszélné el. Gecsemánékerti menekülésükről, Péter felelőtlen vagdalkozásáról és fogadkozásáról szólt volna... A feltámadott Úrral való együtt emlékezés, visszaemlékezés, újra járás azonban jó dolog. A nyomán öröm és nyugalom támad.

Van lehetőségünk Jézus vezetését kérni. Visszanézhetjük nem csupán a Húsvét eseményeit, hanem életünk minden percét Jézus társaságában. Tegyük meg, éljünk ezzel a lehetőséggel! Hiszen bármilyen hihetetlen - sokszor sivár és kudarcokkal teli életünket végig nézve -, örömmel és Isten dicsőítéssel folytathatjuk minden napjainkat!