„Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátalan dolgot ne érintsetek! Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok! De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.” Ézs 52, 11-12
Életünk napjai kétség sem férhet, hozzá gyorsan peregnek. A civilizáció, a technika, az élet és a mindennapok folyamatosan gyorsulnak. S az ember úgy érzi, hogy ezzel együtt a rá szabott idő is egyre gyorsabban telik. Régen az élet teljességét megélte egy 50 éves ember, ma pedig még egy 80 éves Isten gyermeke is csak töredékét látta az őt körbe vevő világnak.
Valamiféle menekülésnek fogjuk fel az életet, amely igyekszik menekülni a mulandóság ádáz csapdája elől. S ebben a menekülésben az ember természetesnek érzi, hogy mindent meg kell ragadnia. Amikor ezt az Igét elolvastam ezek az érzések merültek fel bennem. Ahogy az Isten népe ki akart törni a fogságból, úgy akarunk mi is leszámolni a benünket egyre jobban szorongató idővel.
Úgy gondolom, hogy az itt elmondottak valóságával mindnyájan szembesülünk, de sok mindent nem tudunk vele kezdeni… Hiszen így megy ez!
A keresztyénségnek azonban van Örömhíre, gyógyító üzenete, erre az érzésre is. A Biblia arról beszél, hogy az Isten egy hatalmas zárójelbe tette mindezt. Egy olyan zárójelbe, ahol van bőven idő mindenre, ahol van elég idő kivonulni, megszabadulni, dönteni tiszta és tisztátalan között, keresni és kutatni, hogy mi a jó és mi helyes.
A matematikában mindenki jól tudja, hogy a zárójelben a műveletek, előjelek néha elég érdekesen viselkednek. S úgy gondolom, pontosan így van ez Isten zárójelében a mi életünkkel is. Ha a belsejében vagyunk, akkor egyszerre minden máshogyan történik. Megváltoznak a műveletek és az előjelek…
A keresztyén embernek nem kell sietnie. Mögöttünk nem adóságok, kísértő múlt, félre értelmezett jövő, régi sebek, hanem a teremtő Isten jön. Minket nem kerget a Tatár, hanem éppen ellenkezőleg, Isten vezet.
A keresztyén embernek nem kell sietnie. Előttünk nem képlékeny jövő, kilátástalan helyzet, anyagi létbizonytalanság, kétségbe ejtő egészségi állapot halad, hanem a teremtő Isten mutatja az utat. Minket nem a világtalanok vezetnek, hanem az Örök világosság mutatja az utat.
Ha ez így van. Bátran húzzuk be a kéziféket. Nem kell kapkodni, nem kell mindent megérinteni, nem kell sietni. Isten kegyelmének a zárójelében van időnk mindenre! Nyugi…
