„Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.” Róm 1, 14

A Keresztapa című film első pár perce óta tudjuk, hogy az embernek olyan adósokat kell gyűjtenie akik majd később a szívességet szépen viszonozzák. A világunk a szívességekre épül, te teszel valamit s én teszek valamit érted.

Amikor elolvastam ezt a pár verset azon gondolkodtam, hogy a keresztyénségünk kinek az adósa? Azért teszünk valamit, annak hirdetjük az evangéliumot, akitől pozitív, kulturált visszajelzést várunk, vagy esetleg mások is beleférnek a látókörünkbe? A barbárok és tudatlanok…

Pál a kor értelmi fellegvárának lakóihoz írja levelét. Talán pontosan ezért lett a római levél az ami, a keresztyénség legkomplexebb és legtöbb embert elgondolkodtató páli levele. Mi is számtalanszor szeretnénk ilyen emberekkel beszélni önmagunkról, hitünkről, keresztyénségünkről. Ezeknek megéri. Elég intelligensek, kulturáltak ahhoz, hogy ne bántsanak meg minket, s ha nem is értenek egyet, akkor nem agresszív és ostoba módon utasítanak el, hanem udvariasan témát váltanak. Sokszor beszélünk a keresztyénségről, de a saját görögjeinken és az általunk bölcseknek gondoltaknak. Szerintünk nekik tartozunk ennyivel…

Kinek vagyunk adósok az evangélium hirdetésével? Nem egy eget rengetően új gondolat ez, de érdemes egyszer őszintén elgondolkodni rajta. A keresztyénségünkről beszélnünk kell, adósai vagyunk a velünk modortalanoknak, agresszívaknak, ateistáknak, szélsőségesen liberálisoknak és még sorolhatnánk, - akikhez amúgy nagyon nincs kedvünk beszélni -.

Keresztyénként be kell látnunk, hogy Jézus Krisztus lekötelezettjei vagyunk. Ő mindenkiért meghalt, nekünk pedig mindenkihez szólnunk kell. Pál szólt a bölcs rómaiakhoz és beszélt a filozófián edzett Athénieknek, másszor pedig a barbároknak és tudatlanoknak. Lehet, hogy kényelmetlen, lehet, hogy nehéz, de minden embernek adósai vagyunk azzal, hogy megvalljuk őszintén és bátran a hitünket. 

Nekünk nem azért kell tennünk, mert más is tesz majd értünk valamit – például kulturáltan meghallgat -, hanem azért mert Más már megtett értünk mindent!