"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.„ Jak 1, 5

Nem értem, nem tudom elvégezni ezt a dolgot, légy szíves segíts már nekem!

Ez a mondat manapság egyre kevésbé hagyja el az emberek száját. Hiszen verseny helyzetben élünk, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy gyengének lássanak minket.

A munkahelyen és az iskolában nem ismerünk lehetetlent, hiszen aki lehetetlent ismer és felfedi képességeinek korlátait, az másnap mehet új munkát keresni. Nem akarunk gyenge láncszemeket, olyan embereket, akik nem értenek a dolgukhoz. 

Így aztán mindenhez kell értenünk, s nagy reszketve elvállalunk minden kínálkozó feladatot. 200 éve az emberek a földesúr robotoltatásától féltek, ma viszont önként szorítjuk össze a fogunkat és végzünk el olyan dolgokat, amihez se tehetségünk, se erőnk, se rátermettségünk nincs. 

Mindezt rá lehet fogni az életbenmaradásra, de ha végignézünk haldokló közösségeinken, akkor kissé álságosnak hangzik mindez! A munkahelyi stressz, a túlórázás, munkamánia, gyilkos méregként terjed társadalmunk szervezetében.

Isten cége azonban máshogyan működik. Ebben a vállaltban egyáltalán nem baj, ha nem értesz valamihez. Sőt igazság szerint az a jó, ha megkeresed a Főnököt és elmondod neki, hogy Te ehhez nem értesz. S nem kapsz érte szidást, hanem éppen ellenkezőleg, a Főnök készségesen és szemrehányás nélkül segít az alkalmazotton. Mindezt csak azért, mert bizalommal kereste fel Őt.

Az Istennel való viszonyunkat sok esetben meghatározza a környezetünk. Követelésekkel és követelőzőkkel teli a világunk, s ebben a világban örök létbizonytalanságban élünk. Istent is úgy éljük meg, mint egy újabb követelőt.

Ez a pár sor azonban arról győz meg minket, hogy Isten máshogyan működik. S talán sikerül ezzel rávennie minket, hogy mi is máshogyan működjünk. Ha Isten megkérhető, készséges és szemrehányás nélküli, akkor nekünk nem így kellene éljük mindennapjainkat társadalmunk táplálékláncában?