„Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit gonosszal.” Jak 1, 13
Szinte nincs olyan akciófilm, amiben nem hangzik el a rosszfiú szájából az alábbi mondat: "Minden megvásárolható."
Erre a mondatra épül az egész újkori civilizációnk. Valahol ott bujkál bennünk annak a bizonyossága, hogy minden megszerezhető. Hiszünk abban, hogy mindennek megszabott ára van, melyet kipengetve hazavihetjük a terméket, érzést, élményt, emberi kapcsolatot.
A fogyasztói társadalmat az tartja mozgásban, ha mi is fogyasztók és fogyaszthatóak vagyunk egy személyben. Fogyaszthatónak lenni annyit jelent, mint önmagadat pénzre, lehetőségekre cserélni. Aztán az így megszerzett javakkal, újra beszállunk a nagy körforgásba.
Ha valakit nem lehet megvásárolni, az szinte hihetetlen. Ki az, aki ki tud szállni ebből? Az pedig teljességgel lehetetlennek tetszik, hogy valakit nem is kell megvásárolni. Önként adja oda a legértékesebb dolgát. Ez annyira hihetetlen, hogy továbbra is árajánlatokkal bombázzuk, miközben elfelejtjük elvenni az ingyen kapott ajándékot.
A fogyasztói társadalomban az a jó, ha Isten is fogyasztási cikké válhat. Ehhez azonban be kell árazni a Teremtőt. S ha megfizetjük a cetlin látható árat, akkor haza vihetővé, házi bálvánnyá degradálódik Isten.
Ne ez nem így van. Isten a gonosztól nem kísérthető. Isten nincs kiszolgáltatva az ember vásárlási kedvének. Nem lehet megvenni, leimádkozni, levarázsolni az égből. Istennek lehet ígérni, de az ígéreteink sohasem fogják elcsábítani!
Emlékezzünk, az ördög is megpróbálta megvenni Krisztust, de a legprofibb ügynök is kudarcot vallott…
Egyébként teljesen fölösleges mindez, kísérteni Istent, megpróbálni megvásárolni. Hiszen Isten ingyenessé tette a legértékesebb dolgát a kegyelmet.
Istent az embernek nem kell, nem lehet és teljesen fölösleges megvásárolni, hiszen e
Kísértés helyett inkább vegyük el az ingyen felkínált ajándékot!
