"Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Jak 5, 16
 
Ebben az Igében nincs semmi olyasmi amire az ember felkaphatná a fejét. Nincs meghökkentő, érdekes, vakmerő üzenete. Mégis október 22-óta - amikor elolvastam a Jakab levelét - arra várok, hogy erről írhassak. Nincs benne semmi felkavaró, mégis szivetmelengetően aktuális.
 
"Valljátok meg egymásnak a bűneiteket." A személyesség mindig óriási akadály. Jakab a gyülekezet tagjainak mondja ezt, a szűk közösségben élő embereknek. Vállald a másik előtt amit tettél! Mivel kicsiny közösségről van szó, így akinek elmondod a bűnödet érintett lehet benne. Könnyen lehet ő maga a szenvedő alany.
 
Jakab nem azt mondja, hogy menj el és sird ki magad a régi barátod vallán - akit már ezer éve nem láttál -,hanem azt, hogy mond el a veled egy közösségbe élő embernek, amit tettél.
 
"Imádkozzatok egymásért." A normális reakció nem ez manapság. Békétlenség, askálódás, harag tartás. Nem imádkozás, s végképp nem egymásért. Mi azt várjuk, hogy az ellenünk vétkező boruljon le előttünk kegyelemért esedezve, pedig közösen kellene leborulnunk, a vétkező felebaráttal Isten elé. Elgondolkodtató...
 
"Hogy meggyógyuljatok." Amikor egymás ellen vétkezünk az betegség. Betegek vagyunk. Nem csak az beteg, aki vétkezett, hanem az is aki ellen vétkeztek. Közösen kerültünk bele ebbe az állapotba, s közösen kerülhetünk ki - együtt imádkozva - ebből az állapotból.
 
"Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Azért nagy az ereje az igaz ember könyörgésének, mert az igaz tud a felebarátért könyörögni. Őt nem vakítja el a betegség, hanem túllát a saját sérelmén.

Most gondoljunk csak bele, mekkora ereje van egy olyan közösségnek, ami túl lát saját sérelmén s igazként tud könyörögni felebarátaiért. Egy ilyen közösség kezében az imádkozás óriási lehetőség, hatalmas erő, ami sok mindenen tud segíteni és enyhíteni. Adja Isten, hogy legyen ekkora ereje az Ő nyájának.