"A nép azonban azt mondta Saulnak: Jónátán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő Úrra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte ezt véghez a mai napon. Így mentette meg a nép Jónátánt a haláltól." 1Sám 14, 45 (Napi Ige: 1Sám 14. része)
Egyre többször halljuk manapság, hogy az ember mennyi mindent tehet a népéért. Adót fizet, betartja a szabályokat, egyenlően bánik mindenkivel, jogosan jár el és segít abban, hogy az állam jogosan járjon el. Ezek az állampolgárok kötelességei, teljesen jogosan sulykolja ezt belénk a hatalom, hiszen ezek valóban jó és helyes dolgok.
A Biblia a mai Igében teljesen más oldalról közelíti meg a dolgokat. Jonatán egyénként hősiesen kiállt és harcolt népéért. Megtette azt amit megkövetelt a haza – ezt egyébként az aktuális vezető Saul elmulasztotta megtenni -, most azonban Jonatán van bajban. A népnek kell tenni valamit az egyénért. Nem egynek mindenkiért, hanem a mindenkinek egyért.
A nép nem húnyt szemet a Jonatán által tudatlanul elkövetett vétek felett. Éppen ellenkezőleg magára vállalta ennek a személynek a vétkét. Vállalta a felelőtlen tettért a következményt, Isten és a hatalom előtt. Nem értett vele egyet, de felismerte, hogy mennyit tett és tehet egy ember érte, a közösségért. Jonatán az életét köszönhette a nép bátor helytállásának.
Ezt a pársoros bejegyzést egyének olvassák. Így felmerül a kérdés mégis mi közünk van nekünk ehhez? Úgy gondolom, hogy egy nép helytállását, nem egy párt, hatalom, diktátor fogja megteremteni, hanem az egyének összessége. S így már van értelme a fenti soroknak. Egyénként, a másikra gondoló, értékeket felismerő felelős emberként teremthetjük meg a másikra figyelő társadalom alapjait.
Nem a szemet hunyáson van a hangsúly, hanem a másik ember értékén. Jonatán nagy tettet vitt véghez, a nép összefogott érte, mi sem könnyebb ennél. A parázna nő az evangéliumba nem vitt véghez nagy tett – paráználkodott -, Jézus azonban lehajolt hozzá.
