"Aki útálod a bálványokat, templomrabló vagy?" Róm 2, 22b
Amikor elolvastam az Igét, akkor Isten bocsássa meg, de a nem egészen művészi magaslatokat megcélzó, fent említett, szórakozató produkció jutott az eszembe. A csábos régész hölgy, kétesen megalapozott műértésének, általában templomok estek áldozatúl. Fosztogatta őket. Ellopta belőle azt, ami a régen elfeledett istenség tulajdona volt. A lopás nyomán azonban számtalan csabda, csapóajtó, vizesárok, szellem, démon stb, igyekezett rajta bosszút állni. Persze eredménytelenűl...
De mit is akar Pál apostol ezzel az idejétmúlt fogalommal. Talán arra céloz, hogy jótékonyan árnyas estéken, ne törjünk be a parókiára, vagy ne feszítsük fel a sekrestye ajtaját, a templomi kehelyhek illetéktelen birtoklásának reményében? Mit jelent templomotrabolni?
Nyilván a fenti értelmezés is helyes, de van ennek egy sokkal megdöbbentőbb oldala is. Isten tulajdonát elvenni az a templomrablás. Isten legféletettebb és legértékesebb tulajdona az ember - a Fiát is érte adta -. Isten tulajdona a felebarátunk!
A másik embert ellopni Istentől, a templomból, a legtökéletesebb templomrablás. S itt nem a túsz szedésre gondolok! Hányszor van az, hogy magaviseletünkkel, kegyeskedésünkkel, ítéletünkel, ítélkezésünkkel meglopjuk Istent. Elriasztjuk a felebarátot Tőle. Sok embert ismerek, akikkel éppen a keresztyének útáltatták meg Istent. Szomorú de ez az igazság...
S ami mindennek a teteje, még ezt is le tudjuk önteni keresztyén mázzal! Helyesen cselekedtünk, amikor valakit eltávolítottunk Isten mellől, hiszen - szerintünk - mondjuk nem eléggé szalonképesen kommunikált a Teremtővel. Ha emlékezetem nem csal, akkor Jézus arról beszélt, hogy tegyetek tanítvánnyá minden népet, tehát nem azokat, akiket mi alkalmasnak találunk...
Ósdinak tűnö fogalom, meglehetősen kemény éllel. Valljuk meg őszintén mindannyian tolvajok vagyunk s, - nem jegy nélkül utaztunk a villamoson -, hanem magát Istent lopjuk meg! S egy valamit garantálok, ezt a lopást nem ússzuk meg olyan szárazon, mint Tia Carrere!!!
