Most pedig, uram, az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy az Úr az, aki visszatartott téged a vérontástól és attól, hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Nábál, és akik vesztedre törnek, uram! Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz. 1Sám 25; 26, 28

Érdekes lehet a cím, "Bosszú szendvics”, de sokmindent elárul erről az Igéről. Ha megnézzük a két szomszédos fejezetet, akkor megértjük, hogy mit is értek ez alatt. Lehetőség a bosszúra minden esetben… Egyszer Saul életét kíméli meg Dávid, majd Nábálon nem áll bosszút, s újra megkíméli Saul életét. Saul – Nábál – Saul. Mind a három részben kulcsszerepet kap a bosszú motívuma!

Egy háborúban a főparancsnok nem igazán kedveli a renitenskedő, önhatalmúlag cselekvő tábornokokat, akik a saját szakállukra, saját taktikai érzékükre hallgatva, önállóan kezükbe veszik a dolgokat. Könnyen lehet, hogy ezek az emberek sikeresek és népszerűek a katonák között, sőt még sikereket is érhetnek el. Ám a háború nem a csaták, hanem a hadjárat megnyeréséről szól. Akár egy sikeresnek elkönyvelhető kitérő is veszélybe sodorhatja a harc kimenetelét…

Isten is hadvezér. Kivont karddal és félelmetes haraggal harcol a gonosz ellen ebben a világban. Nem magáért teszi ezt, hanem értünk, az örök életünk győzelméért. Ebben a harcban pedig sokszor mi is részt veszünk.

A kérdés az, hogy kinek a harcait harcoljuk. A magunkét, vagy az Úrét? Magunk akarunk segíteni magunkon, vagy képesek vagyunk a dolgok végkimenetelét megvárni? A sérelmeinkért, a rajtunk csattanó élet „háborús bűneiért” mi magunk akarunk elégtételt venni?

Isten hadseregében, akárcsak a világi hadseregekben nincsen helye a parancsot megtagadóknak, a renitenseknek és a saját szakállra dolgozó bosszú gerilláknak. Nincsen, mert ők veszélyesek… S elsősorban önmagukat sodorják halálos veszélybe.

Ha maradandóságot szeretnénk elérni életünk csatájában, akkor azt kell tenni, amit Dávidnak tanácsoltak –  érdekes amikor ezeket a szavakat mondja Abigail, akkor Dávid a saját harcát igyekezett megvívni, lehet éppen ezeken gondolkodott el...- Te „az Úr harcait harcolod”? Vagy a személyes kis bosszú hadjárataidat folytatod? Vigyázz magadra!

Az Úrral együtt harcolva lehetőségünk van a maradandóságra…