"Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa." Róm 14, 4

Az egyházban élő embereknek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy sokszor önmagukat tekintik az igazság osztóknak. Remekül megy a másik keresztyén testvérünk bírálgatása, hibáinak meglátása és természetesen ezzel párhuzamosan felszínre hozása is. Ez az attitűd két dolognak a súlyos félre értéséből táplálkozik.

Az egyik, amit félre értünk az a saját magunk és Isten viszonya. Sokszor nem vagyunk tisztában azzal a szereppel, amit Isten bízott ránk. Először is szolgák vagyunk. Nem társ uralkodók, régensek, földi képviselők, hanem szolgák – ráadásul engedetlen szolgák -. Mai szóval élve alkalmazottak.

S mint alkalmazottaknak pontos munkaköri leírásunk van. Ez a munkaköri leírás sok mindenre kiterjed, de a munkatárasak elítélésére és megítélésére azonban nem tér ki. Mi nem a Főnök jobb kezei vagyunk, hiszen a Főnök jobb keze Krisztus. Ez az a tény, amit olyan sokszor elfelejtünk!

A másik félre értés is fontos. Nem vagyunk jobb kezek, de a PR-os pozícióra sem pályázhatunk. Nem mi fogadjuk az önéletrajzokat, hanem azok egyenesen a Főnök asztalára kerülnek. Nem nekünk kell szelektálnunk, az az Ő feladata.

Számtalanszor tekintünk a keresztyénségre, mint egy exkluzív és külön bejáratú klubra. Mi – az a néhány aki jól dolgozik!? – vagyunk Isten szolgái a többiek, meg be sem léphetnek a kis közösségbe. Kiutáljuk őket és egymást. „Én és Isten” szemlélet még megy valahogy, a „Te és Isten” már döcögősebb, de az „Ők és Isten” már szinte megvalósíthatatlan messzeségbe esik tőlünk.

Ki kell küszöbölni a hibát! Először is tisztában kell lenni helyünkkel Isten rendszerében. Tudatosítani kell magunkban, hogy a földi pozíciónak ellenére mi végső soron szolgák vagyunk. A többi emberre pedig mint szolgatárasra kell tekinteni!

S vegyük észre, hogy sokkal több hely van Isten hatalmas tervében, mint mi azt elképzelnénk. Az Isten látása, PR politikája más, mint a mienk. Ezért kell azt mindenek felett tiszteletben tartanunk!