"Egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. A farizeusok közül némelyek megkérdezték: "Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?" Jézus így válaszolt nekik: "Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak." És kijelentette nekik: "Az Emberfia ura a szombatnak." Lk 6, 1-5
Sokszor és sokan próbálták azt bizonygatni, hogy Jézusnak is voltak bűnei. Legutóbb egy barátom küldött nekem egy linket, ami azt próbálta felvázolni, hogy Isten lényegesen gonoszabb a Biblia elbeszélése alapján, mint a Sátán. A nekik tulajdonított haláleseteket vetette össze és ebből a számból kívánt következtetni a végeredményre. Blőd dolog volt…
S valljuk, meg első pillanatra van valami alapja ennek a gondolkodásnak. Jézusban a felületes szemlélő nem lát mást, csak egy örökösen renitenskedő és a kor igazságszolgáltatásával állandó konfliktusban lévő személyt. Jézussal a hatalomnak, a világi „igazság” szolgáltató gépezettel mindig összeütközése van. „És kijelentette nekik: „Az Emberfia ura a szombatnak.”
Jézus ura a törvényeknek, a szabályoknak, elvárásoknak, kényszereknek, kényelmetlenségeknek és szabályrendeleteknek. Azonban nagyon hangsúlyos a Bibliában, hogy Jézus Krisztus az ura és nem mi! Mégis számtalan esetet tudnék mondani, amikor a világtörténelem menete arra kényszerítette a keresztyéneket, hogy éljenek „engedetlenségi jogukkal”. Hatalmas kérdés, hogy a mai túlfeszített világban, hol húzódik a határ? Meddig és mikor élhetünk ezzel a lehetőséggel?
Szerintem két dolgot kell észrevenni ebben a szituációban.
Az első dolog, Jézus személyének a helyes felismerése. A farizeusok korlátoltak voltak. Ha mi is csak a jézusi mondatig jutunk el az értelmezésünkben, akkor egy felfuvalkodott küllőfelezőnek fogjuk látni. Aki uraskodni, akar a világ változhatatlannak tetsző szabályain. Vagy pedig egy olyan lázadó tanítót, aki mellé könnyen oda csapódhatnak, aki önmaguk igazságát keresik a törvényekkel szemben. Más látásmódra van szükség. Jézus Krisztust nem csak a szombat Urának, hanem az egész világ Urának kell látni. Ennek a kettőnek az együtt szemlélése menthet meg minket a tévutaktól!
S ennek felismerése legalizálja a tanítványok tetteit. Ők nem egy renitens személyt követnek, nem egy lázadó nyomain járnak, hanem a mindenség Urát követik – még ha nem is tudják pontosan -. Dávid, amikor a szentkenyereket elfogyasztotta küldetésben járt, s az Istentől való küldetés, jogot formált arra, hogy a törvénnyel szembe kerüljön. A tanítványok éppen így Isten küldetésében járó személyek. Nem véletlen, hogy Jézus ezt a példát hozza…
„Az Emberfia ura a szombatnak.”! Nem mi vagyunk az urai a szombatnak, hanem Krisztus maga! A tanítványok nem urai és nem is uralkodhatnak a törvény felett, ám a Mesterük igen. S ez a hozzá állás, segíthet elkerülni a veszélyeket. Nem mi törünk Uralomra, hanem elismerjük azt, hogy már valaki Uralkodik!
