„Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"” Lk 7, 18-19

Mai bejegyzésem is rövidkére sikerült, ám annál elgondolkodtatóbb az a kérdés, amivel a Szentírás szembesít bennünket. Mi lehetett a baj Keresztelő János memóriájával? Egy pár lappal és nappal odébb még szem- és fültanúja volt az égi jelenésnek Krisztus megkeresztelésekor. Bizonyára az emlékezetébe véste Isten szavait, ám most azt tapasztaljuk, hogy nem igazán jutnak az eszébe.

Miért képedezgeti? Mi a célja vele? Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Keresztelő a kérdés elhangzásakor börtönben van. S így könnyen megjelenhet benne a kétség szikrája. Ha én vagyok az Isten Fiának az útkészítője, s ez a Názáreti ember odakint valóban az Isten Fia, akkor mit keresek én még a börtönben!?

Kétkedő kérdések, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan mi számítjuk. Amikor Isten nem olyan mint amilyennek mi elképzeltük? Könnyen megingathatják még a legszilárdabb hitet is. S nem csak Jánossal, hanem velünk is így van ez. Ezért kell erre az Igére figyelnünk, mert nekünk szólnak Jézus szavai: „...boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”

Boldog, aki akkor sem tántorodik el és válik bizonytalanná Krisztussal kapcsolatban, amikor nem várt módon történnek a dolgok.