Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös. Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!" Lk 7, 39-40
Magyarország egyik híres turisztikai eszköze a falusi vendégszeretet. Mindez szép és jó, de falusi ként az ember egészen máshogy gondolkodik erről. A tapasztalatok mást sugallnak. Aki élt már kis faluban az tudja, hogy a vadidegent szeretettel fogadják. Ha lejön valaki városból, akkor mindenki normálisan viselkedik. Meg lehet tapasztalni a falusi vendégszeretetet.
Ám a megfigyeléseim és 24 évem élet tapasztalata azt mondatja velem, hogy a falusi vendégszeretet mindenkivel szembe működik, csak éppen a falusiak között nem. A faluba mindenki tud valamit mindenkiről. Ez rossz életű, annak iszik az ura, ennek kábítószerezik a gyereke, ennek ilyen vagy olyan a párt állása. A lényeg viszont egy: Ne mutatkozzunk vele, mert a végén még szóba hoznak. Ezért úgy gondolom, hogy a falusi vendégszeretet, csak a falu közösségén kívül működik igazán. Elvben minden porta vendég szeretető, de gyakorlatilag sok ember nem a kedves vendég kategóriájába tartozik.
A farizeusok házába is – elviekben – bemehetett mindenki. Csak gyakorlatilag nem látták szívesen. Féltek attól, hogy beszennyezi a kis elefántcsont tornyukat. Féltek attól, hogy elvesztik a kultikus és Isten előtti tisztaságukat.
Sajnos valahol hasonlít egy kicsit az egyház is egy ilyen elvben közösségre. Elvileg nyitottak vagyunk mindenkire, szeretünk mindenkit, gondoskodunk mindenkiről, de a gyakorlat számtalanszor azt mutatja, hogy kinézzük atyánkfiát az istenházából. Nem tűrünk meg tisztátalant a közelünkben...
De egy kicsit gondoljunk csak bele az Igébe. Azzal, hogy a bűnös nő, ennyire közel került Jézushoz, magát a „Mestert” is tisztátalanná tette. Simon farizeus szívélyes invitálása könnyen kitoloncolásba fulladhatott volna. Elvégre nem lehet egy légtérben egy bűnös nővel és egy tisztátalan férfival.
Ez csak egy része a történetnek, de talán a legkeserűbb és leginkább csontunkba maró igazságot hordozza. Ahol a felebarátot – szívben, házban, egyházban – nem látják szívesen, onnan már egyenes következmény, hogy Jézust sem látják szívesen. Sőt maradása sincs. Akkor csak maradnak az üres szólamok. A farizeus sem gondolta már senkinek a Mestert, nem volt már próféta, csak valami furcsa szerzet, aki beszennyezi magát...