„Jósáfát így szólt: Valóban az Úr igéje szól rajta keresztül. Elment tehát hozzá Izráel királya és Jósáfát, meg Edóm királya. Elizeus azonban ezt mondta Izráel királyának: Semmi közünk sincs egymáshoz. Eredj apád prófétáihoz, meg anyád prófétáihoz! De Izráel királya így szólt hozzá: Ne mondd ezt! Hiszen az Úr hívta össze ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket. Elizeus így felelt: A Seregek élő Urára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ha nem nézném Jósáfátnak, Júda királyának a személyét, rád sem tekintenék, meg sem látnálak!” 2Kir 3, 12-14
A globalizált világban vannak olyan harcok, amelyeket közösen kell megvívnia a különböző gondolkodású és világnézetű embereknek. Keresztyének nem keresztyénekkel együtt küzdenek, emberi jogokért, környezetvédelemért, a gazdasági igazságtalanságok ellen. A kérdés az, hogy hogyan és milyen lelkülettel tudunk részt venni az ilyen jellegű harcokban?
A Biblia egy ütközetről számol be a Királyok könyvének 3. részében, amelyet egy sokszínű szövetség tagjai vívnak. Jósafát a „jó király”, aki az Úr útján jár, valamint Jórám, aki izraeli királyként eltért az Úr útjától és Edóm királya, akinek alapvetően nem sok közel volt az Úrhoz. S most mégis együtt szövetkeznek a Moábiak ellen, akik „gazdasági csalást” követtek el.
Igen-igen mai ez a helyzetkép. Sokszínű szövetségekben küzdeni valamiféle igazságtalanság ellen. A Biblia nem ítéli el magát a szövetséget, annak egyes tagjait (Jórámot, Edómot) azonban igen. De az igazságtétel jogosságát nem. Isten segít a szövetség tagjain, de nem közös érdemeik miatt, hanem Jósafát az Úrhoz hűséges király „érdeméért”. Nélküle nem sikerülhetett volna a hadjárat, s nem történt volna meg a csodás győzelem.
Sajnos manapság sokszor előfordul, hogy a keresztyének kivonulnak az ilyen jellegű ütközetekből, szövetségekből. Mondván, hogy értékeik, világnézetük nem egyezik az övékkel, és közösséget nem tudnak velük vállalni. Természetesen ebben sok igazság lehet, ám nem árt minden oldalról tüzetesen megvizsgálni a kérdést. Nem kell elvakult módon mindent tagadni, hanem lehetőségünk van kritikus módon, körültekintően, csatlakozni bizonyos csoportokhoz.
Ha kiszállunk minden ilyen jellegű tevékenységből, akkor lényegében a kovászt, a hitünk szerint sikert hozható momentumot vesszük ki a történésekből. S ezen nem árt elgondolkodni!
Természetesen vannak olyan gondolatok, eszmerendszerek, amelyekhez egy keresztyén nem csatlakozhat. A fejezet a végén is említ egy ilyen rész, a móábi király feláldozza saját fiát menekülése érdekében, s ezzel az egész ellenséges sereg mélységes felháborodását váltja ki – gondolkodásmódtól függetlenül -!
Ne értsetek félre! Nem szeretnék kampányt folytatni senki mellett vagy ellen! Inkább a bölcs mérlegelést és a cél elérése érdekében, a hit és ésszerű nyitottságot próbálom propagálni!
