„Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.” Lk 10, 6

Érdekes dolog a keresztyének békessége. A fenti Ige alapján leginkább egy bumeránghoz lehetne hasonlítani, eldobjuk s ha elérte a célját, akkor biztosan sikert arat, ha pedig valami hiba következik be, akkor visszatér hozzánk.

De valóban így működik ez a gyakorlatban? Valóban visszaszáll ránk a békesség, amit sugározunk, vagy pedig átalakul végtelen dühé és keserűséggé s így keres fel újra bennünket? Mert sajnos ez a veszély jelen van. Saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen sötét dühvel és keserűséggel szállok ki egy olyan beszélgetésből, amiben nem sikerül egy hajszállal sem közelebb vinni felebarátomat Isten országához…

Nem tudom, még nem bumerángoztam soha – habár egy-pár hete nézegettem sport bumerángokat -, de a bumerángot nem csak el kell tudni dobni, hanem le is kell tudni „szerelni” a vissza úton. S talán még ez sokkal fontosabb is. Gondoljuk csak el, a hatalmas erővel eldobott fegyver, ha célt téveszt pontosan abba az irányba indul el, – teljes erővel – amerre a fegyver használója áll.

Ha valami miatt nem tudjuk tehát „leszerelni” a visszafelé repülő bumerángot, akkor súlyos sérüléseket szerezhetünk.

Számtalan olyan megkeseredett, dühös és értetlen hívővel találkoztam, aki a „hitterjesztése” során szerzett negatív tapasztalatai alakítottak. Nem fontos itt gyökeres változásra gondolni, például ha keresztyénként mondjuk egy „punk” lekezelően bánik velünk, akkor legközelebb már nem megyünk oda egy „színes” hajú emberhez sem. Kudarcaink akárhogy is vesszük, kőkeményen alakítanak bennünket.

Tegyük fel magunknak a kérdést, sikertelenségeink, hogyan hatnak ránk? Elveszítjük-e a békességet, s az átalakulva kegyetlenül fejbe ver minket?

A keresztyén békesség a fenti Ige szerint nem veszíthető el. Nem olthatja ki a vitatkozás, lekezelés, gyanakvás, hanem teljes mértékben érintetlenül hagyja. A kérdés az, hogy mit „kapunk” el egy sikertelen vitatkozás végén. A hit bumerángját?! Vagy pedig kiejtjük azt a kezünkből, és a harag terít le bennünket?