"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.” Lk 11, 33-34
A test lámpása a szem. Mondja a Biblia, s ebből a magyar szólás – mondás kincs is sok mindent átvesz. Szeme világ, szeme fény, a lélek tükre a szem. A szem, mint az ember legaktívabb érzékszerve, az emberi kapcsolatteremtés egyik legelemibb eszközeként mindig is az ember érdeklődésének a középpontjában állt.
A modern ember egyik stílust és divatot teremtő találmánya: a napszemüveg. Ennek a divatcikknek kétségtelenül az egyik emblematikus figurája, Arnold Schwarzenegger a terminátor című filmben. Az általa megszemélyesített robotgép szemüvegén, nem lehetett megpillantani a hideg gép szemet, csak a saját érthetetlen és zavarodott arcunkkal találkoztunk, amint visszatükröződött a fényes fekete lencséről.
Sokszor úgy érzem, hogy mi is, amolyan keresztyén terminátorok vagyunk. Szeretünk „kemény” szemüvegekben járkálni...
Manapság nem a vékatartóra, asztal alá, kredenc mögé, hanem testi és lelki napszemüvegek mögé rejtjük el „szemünk világát”. Elfedjük a szemünk, működésképtelenné tesszük azt a lelki világító tornyot, ami közelebb hozná hozzánk az eltévedt embereket...
Talán ennek az egyik oka az, hogy így biztonságban érezzük magunkat. Ahogy a napszemüveges embert sem lehet igazán kiismerni, megismerni (a pókerezők tudják is ezt), úgy a lelki napszemüveges embereken is nehéz eligazodni. Hányan de hányan, az igazán jó keresztyének közül rejtik el érzéseiket és véleményüket. Komoran elhúzódnak a világtól, felteszik a terminátor szemüveget, s aki közelít hozzájuk nem lát mást, mint egy élettel fekete tükörképet önmagáról.
Biztonságban érzik magukat... Pedig a napszemüveg – különösen az erős -, megfoszt minket az egyik legfontosabb tulajdonságunktól, a színek valós érzékelésétől. Úgy érezzük, hogy senki nem lát belénk, mi viszont vígan szemlélhetjük a világot Schwarci szemüvegén át. Az igazság azonban az, hogy egy torz képet kapunk. Egy szürke világot. Végső soron megfosztjuk magunkat a színek gazdag ajándékától. Gondoljunk csak bele! Nem véletlen, hogy nagyon erős napszemüvegben veszélyes lehet közlekedni. Hát még emberek között bolyongani, sötétített lélekkel...
A két ok pedig egymást gerjeszti. Keresztyénként szeretnénk, hogyha megtalálnának minket az emberek, s mi is eljuthatnánk hozzájuk. Talán ideje lenne levenni a fejünkön lévő világító toronyról – ami összeköttetésben van a szívünkkel – levenni a napszemüveget...
