„Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét, és Recínnek, meg Remaljáhú fiának örül, azért rájuk zúdítja az Úr az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával. Mindenütt kilép medréből, és hömpölyög partjai fölött.” Ézs 8, 6-7
Az ókori Kelet birodalmai szinte egytől-egyig egy folyó partján bontakoztak ki. Egyiptom a Nílus, a Termékeny Félhold magas kultúrával rendelkező népei pedig a Tigris és az Eufrátesz partja mentén bontakoztak ki. Ezeket a természeti adottságokat nem csoda, hogyha sokan megirigyelték...
Izrael ezzel szemben nem rendelkezett ilyen kiváló földrajzi adottságokkal. A fenti folyókhoz képest csupán egy szánalmas kis kanális a Jordán, s a Siloám „tava” (ezt a közeli Gihon forrás táplálta), ami Jeruzsálemet éltette az ostromok idején nem volt más, mint egy feledhető apróság. Az ember, egy nép, egy szövetséges csoport, azonban nem akar örökké árnyékban maradni. Ki akar törni, hasonlítani akar a környezetében lévő hatalmasokhoz.
A Siloám vize valóban nem volt egy nagy valami. Ám pontosan elég volt arra, hogy egy város vízellátását biztosítsa. A forrás nyújtotta az életben maradás lehetőségét az egész város számára ostrom idején. Nem volt sok a vize, de mindig állandó és friss ivóvízzel látta el az ostromlottakat.
Nem nagy dolog, ám a túléléshez pontosan elég. Nem sok, de kiszámítható. De az ember s egy nép általában nagyobbat akar szakítani. Nagy folyó, nagy álmok, nagy szövetségek, nagy tervek s mindezért előszeretettel dobjuk félre az Isten által nyújtott stabil, életben tartó ám sok esetben kevésbé látványos javakat...
Isten azonban megtanítja a népet. A rátörő veszedelmet a nagy folyamok kiszámíthatatlan viselkedéséhez hasonlítja. A folyó és a forrás között feszülő ellentét, a világ és az Isten között feszülő ellentét gyökere. A folyó gazdagságot kínál, ám kiszámíthatatlan és veszélyes. Van amikor árad, s van amikor apad, van amikor olyan lassú, hogy szinte megposhad, ám sokszor sebességével mindent lerombol. A csendesen folydogáló Siloám, azonban soha sem kiszámíthatatlan. Csordogál, de legalább minden esetben az élet lehetőségét rejti, csak az élet vize folyik belőle!
Akárcsak magából Istenből...
