"Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az Urat. Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. A Seregek Ura pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom!" Ézs 19, 23-25

Egyiptom és Asszíria a két ősi ellensége Izraelnek, hiszen Izrael kicsinyke ütköző államként húzódott meg a két nagyhatalom állandó felvonulási területén. Hol ez, hol pedig amaz pusztította. A kicsinyke állam pedig az emberi számítás szerinti egyetlen túlélési módot választotta: állandóan szövetséget kötött a kettő közül valamelyikkel.

A Biblia az ilyen szövetségeket keményen ellenezte, hiszen a nép innentől kezdve nem Istenében, hanem éppen aktuális szövetségesében bízott. Isten természetesen sokkal könnyebben megoldhatta volna ezt a kérdést. Elpusztíthatta volna vagy az egyik, vagy pedig mind két hatalmas államot. Így megszabadította volna Izraelt a két oldalról szorító nyomástól...

Isten azonban máshogyan gondolkodik. Neki nem célja, hogy kiüsse a nyeregből az ellenfeleinket. Ő nem szövetkezik, nem paktál, hanem meglepő dolgokat csinál. Már, ha hagyjuk és nem húzzuk állandóan keresztbe a számításait...

Isten csodálatos módon a két oldalról szorító nagyhatalmi harapófogót, ebben az Igében inkább egy testvéri ölelésre változtatja. Azonban a prófécia igazságához hozzá tartozik az is, hogy mind a három oldalról vannak az önfejűségnek áldozatai. A szervezkedés, a lepaktálás, Isten erejének semmibe vétele súlyos áldozatokat követel. A birodalmak közötti pusztító háború számtalan életet követelt.

Ám az Isten megoldása hatalmasabb, mint a mi elképzeléseink... Isten máshogyan akar győzni, máshogyan akar szabadítani a nyomás alól.

Ezek fényében a mi személyes ellenségeinkkel kapcsolatban is máshogyan kellene eljárnunk. Ami nem lehetett megoldás nagyban, az éppen úgy nem működik kicsiben, emberi kapcsolatok szintjén! Lehet, hogy mi csak fokozzuk a körülöttünk lévő nyomást a győzelmesnek vélt intrikáinkkal? Vagy lefegyverzőnek vélt tűzoltásunk, csak olaj a lángokra? Inkább hagynunk kéne, hogy Isten vegye át az irányítást és tenné meg a megfelelő lépéseket. A tökéletes béke felé vezető lépéseket...