"Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"" Lk 22, 36-38

Jézus szavai misztikusan és tőle szokatlan módon hangzanak. Cseréljék el ruháikat kardra, amivel elháríthatják az elkövetkező támadásokat. Márpedig ilyenek lesznek, Jézust a saját tanítványa elárulja, a főpapok el akarják fogni, s a nép is hamarosan ellene fordul. Minden összefog Jézus ellen, s természetesen vele együtt a tanítványok ellen is. Nem csoda ha ilyen helyzetben, fegyverkezésről beszél a Megváltó.

De nem is olyan meghökkentő mindez. Ha valaki arra számít, hogy atrocitások érik, akkor a legtermészetesebb, hogy igyekszik kiállni magáért és a tőle telhető módon megvédeni önmagát. Azonban ezek a védelmi mechanizmusok sokszor szeretnek eszkalálódni. Vegyük csak a hideg háborút, a világ legnagyobb fegyverkezési versenyét inkább az intézményesített paranoiai generálta, mint a valós veszély. Tanúságos mindez...

Az ige azonban kijózanító. Jézus két kardra mondja, hogy elég. Teszem fel a kérdést, mire elég két kard a templom őrség tapasztalt harcosai és a felbőszített tömeg ellenében? Valóban helyesen felelünk, ha azt mondjuk, hogy semmire. Két kardal nem lehet mást csinálni csak bohóckodni...

Jézus azonban máshogyan látja a dolgokat. Nem tartja kevésnek, nem tartja elégtelennek a tanítványok fegyver „arzenálját”.

Iránymutató számomra mindez. A keresztyénség most is és a múltban is sokszor került vélt vagy valós veszély helyzetekbe. Hatalmas kérdés, hogy mindezt hogyan kívánjuk megoldani. Erőből vagy hitből? Jézus már a kezdet kezdetén elejét kívánja venni a helyzet eldurvulásának. Nem tervezi meg saját kiszabadítását, a templom őrség megtámadását, esetleg puccs kirobbantását.

A két kard valójában semmire sem elég. Sem a támadásra, sem az önvédelemre. Egy ilyen két kardos helyzetben érthető meg az „elég néked az Én kegyelmem” Ige. Ám mielőtt az érzékenyebb lelkűek elvetnének minden kardos dolgot, fel kell hívjam a figyelmüket, hogy ez ettől még kitörölhetetlenül ott van az Igében.

A két kard arra pontosan elég, hogy ne nézzék birkának a tanítványokat az emberek. Nem erődemonstrációról van itt szó, hanem egy jelzésről. A tanítványok képesek kiállni önmagukért és saját közösségükért. Könnyen lehet, hogy csupán két karddal, ám ott van mögöttük Jézus biztatása, hogy minden „elég” lesz még a legnagyobb veszély idején!

Szóval kedves barátaim, ne fegyverkezzünk, ám két karddal való és hitre épülő harcot tanuljuk meg jó alaposan!