Reformatica

„Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik.” Lk, 11, 7

Meghasonlott önmagával. Ez annyit jelent, hogy széttöredezett, megosztottá vált önmagával. A Biblia arról beszél, hogy nem csak a Sátán országa, hanem minden ország közös jellemzője, hogy ha meghasonlik önmagával, akkor összeomlik. Ház a házra dől.

Napjainkban különösen aktuálisak Jézus szavai… Számtalan politikus beszél arról, hogy széthúzás van az országban, s abban igazuk van, hogy a széthúzás egy nemzet életébe is kerülhet. De milyen széthúzásról is van szó?

Úgy gondolom, hogy a politikusok ott fognak mellé, hogy a költségvetésben, gazdaságpolitikában, munkahelyek kérdésében, nemzetiségi kérdésekben látják a széthúzás gyökerét. A Biblia arról beszél, hogy az országot romba döntő probléma sokkal, de sokkal elemibb ennél. Nem a részletekben rejlik a széthullás veszélye, hanem az alapvető nagy igazságokban.

Nemes egyszerűséggel azt kell eldöntenünk, hogy ki uralkodik az országunk felett, s életünkben. S itt nem politikai hatalmasságokról beszélek, hanem olyan alapigazságokról, amik mentén kialakítjuk életszemléletünket. Netán pénz, felebarát, Isten, gazdaság, darwini üzlet politika, odafigyelés, átgázolás? S még sorolhatnánk tovább!

Számomra az Igének a mai napra aktuális üzenete az, hogy minden az alapvető igazságokon múlik. A részleteken is múlnak dolgok, ám a dolgok végét az alapvető dolgokban való konszenzus hiány okozza. A kérdés fontos és alapvető: Kinek a hatalmával, kinek a nevében teszünk dolgokat?

Az ország összeomlásához nem az vezet, hogy ki-mit tesz a gazdaság problémáinak orvoslása érdekében, hanem az, hogy egyemberként milyen alapvető értékrend mellett foglalunk állást… Az ember értékéről beszélünk s közben a pénz, hatalom, üzlet, politika van a középpontban.

Az alapvető dolgok mellett a megalkuvás a másik fontos tényező. Ha már megtaláltuk az igazságot, az Istennek tetsző dolgot, a felebaráthoz való közeledést, akkor nem lehet megalkudni. Jézus és a Sátán harca, alku és kompromisszum mentes küzdelem volt. Életre halálra. Véleményem szerint az Isten akaratának cselekvését és a felebarát szeretetét nem írhatja felül senki. Nem létezik kompromisszum ember és pénz, gazdaság, politika, közélet viszonylatban.

Illetve létezik: Ház a házra dől. S előbb utóbb mindenkit maga alá temet…

„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" Lk 11,9-13

Újra és újra előkerül a gondolat, hogy mennyire nem tudjuk befejezni azt, amit elkezdünk. Sajnos sok esetben így van ez a Biblia verseivel is. A mai szakasz egyik részét tökéletesen ismertem, míg a másik része teljességgel hiányzott gondolkodásomból. Pedig a másik fél gyökeresen átalakította az elsőről való gondolataimat!

Sokan tekintenek Istenre úgy, mint az alsós matematika könyvekből jól ismert „Mikrobira”. Mikrobi megevett két számot, és a derűs kis robot megfejtés négyzetébe pedig ezek összegét kellett beírni. Istenre is számtalanszor használjuk ezt a képet, bemegy az ima és kijön, amit kértünk…

Ennek a típusú gondolkodásmódnak könnyen lehet példa Igéjévé a fenti szakasz. De ha türelmesen végig olvassuk a maradék verseket, akkor az utolsó versben rájövünk arra, hogy mire is irányul a kitartó kérés. A Szentlélekre… Na hát én ezt felejtettem ki mindig a számításból…

Az egész mondanivaló lényeg tehát nem az, hogy Isten teljesíti a kívánságunkat hanem, hogy a Szentlelket a rendelkezésünkre bocsátja. A kérések irányultsága, az állhatatosság, a zörgetés, keresés nem a világi javak felé kell mutasson, hanem a Szentlélek felé.

Számomra beszédes egyébként ez az irányultság. Hiszen a Lélekkel megáldott szemléletű ember gyökeresen más módon tekint a javakra és azok gyarapítására. Átrendeződik a szemlélete, s könnyen lehet, hogy amit, hiányként élt meg, arról el is felejtkezik…De az is lehet, hogy a Lélek a vélt szükségleteink felől, a felebarát valós szükségletei felé irányítja tekintetünket!

A Biblia arról számol be ezen a helyen, hogy utána járni a dolgoknak, kitartónak lenni, dörömbölni, zörgetni van értelme. De nem árt tisztában lenni, hogy miért zörgetünk. Ha világi javakért, vélt vagy valós szükségletekért, akkor az teljességgel Isten akarata, hogy megadja-e vagy sem. De e szerint az Ige szerint, a Szentlélekért való zörgetés és zaklatás biztos sikerrel jár!

’Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől." Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."’ Lk 9, 61-62

Nem szeretem az „igés kártyákat”, amolyan „Best Of Bibliának” tartom őket. S ami a legrosszabb válogathatsz magadnak belőle. Bemész a boltba és veszel az ismerőseidnek egy adag kellemes és szívet melengető Igét, holott lehet, hogy egy jó alapos fejmosásra lenne szükségük…

Nekem van vagy 2-3 ilyen lapocskám, s ezek közül az egyiken pontosan ez az Ige szerepel. Akkor kaptam egy barátomtól, amikor teológiára mentem…

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi értelme van ennek az igének. Általában azt szokták mondani, hogy  nem szabad vissza tekinteni, hanem menni kell előre és csinálni azt a dolgot, amit Isten ránk bízott. Az előttünk levő munka hatalmas, s vissza tekintve az aprócska megművelt földdarabra, múltra, munkára könnyen elmehet a kedvünk. Isten munkája csak előre fele működik…

Nekem most egy másik érzés jutott az eszembe. Nem kapával meg gereblyével a kezemben születtem, de egy mára már városlakó emberhez képest egész sokat voltam kinn a földeken. Az ember, amikor hajbókol, kapál, ás, fát vág olyan jól eső érzéssel tud rátekinteni a már elvégzett munkára. Büszke magára, remek embernek érzi magát, hogy ezt a nehéz munkát ilyen remekül megoldotta.

S ilyen büszkék tudunk lenni Isten munkájában is. Ami egy részről nem gond, de könnyen veszélybe sodorhat minket. Nem biztos, hogy megrémülünk, visszavágyunk az eke mellől a régi életünkbe, hanem lehet, hogy „x” időnyi munka után hátranézünk s gyönyörködünk az általunk elvégzett munka mennyiségében. Nem kellemetlen dolog ez, hanem amolyan kellemesen veszélyes elfoglaltság.

A másik kérdés, ami foglalkoztat, hogy ki húzza az ekét? Mert, hogy nem mi az biztos. A középkorban s ínségesebb időkben az emberek maguk fogták be magukat az eke elé. Nem mentek semmire, s iszonyatosan elfáradtak… Lehet, hogy Isten végzi a munkát, s erejével Ő húzza az ekét?

Ha ez így van, akkor mi irányítanánk Istent? Hiszen nálunk az eke szarva! Nem gondolnám, hogy így lenne. Én sokkal inkább úgy látom, hogy nekünk egy ajándék, hogy a „Munka Gép” után mehetünk. Ha elengedjük az ekét, Isten kezét, kisesünk a munkából. Ott maradunk a földön, keserű nosztalgiával vagy öntelt magabiztossággal, míg Isten távolodik s közben végzi a munkát…

"Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg." Lk 10, 21-24

Ezen a helyen le tudjátok tölteni a videóból kinyert MP3 formátumot. Innen valamilyen MP3 lejátszóra helyezve lehetőségetek van bárhol (busz, vonat, séta, vezetés) meghallgatni a Napi Igét!

"Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!" Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." Lk 10, 17-20

Ezen a helyen le tudjátok tölteni a videóból kinyert MP3 formátumot. Innen letöltve és valamilyen MP3 lejátszóra letöltve lehetőségetek van bárhol (busz, vonat, séta, vezetés) közben meghallgatni a Napi Igét!

„Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.” Lk 10, 6

Érdekes dolog a keresztyének békessége. A fenti Ige alapján leginkább egy bumeránghoz lehetne hasonlítani, eldobjuk s ha elérte a célját, akkor biztosan sikert arat, ha pedig valami hiba következik be, akkor visszatér hozzánk.

De valóban így működik ez a gyakorlatban? Valóban visszaszáll ránk a békesség, amit sugározunk, vagy pedig átalakul végtelen dühé és keserűséggé s így keres fel újra bennünket? Mert sajnos ez a veszély jelen van. Saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen sötét dühvel és keserűséggel szállok ki egy olyan beszélgetésből, amiben nem sikerül egy hajszállal sem közelebb vinni felebarátomat Isten országához…

Nem tudom, még nem bumerángoztam soha – habár egy-pár hete nézegettem sport bumerángokat -, de a bumerángot nem csak el kell tudni dobni, hanem le is kell tudni „szerelni” a vissza úton. S talán még ez sokkal fontosabb is. Gondoljuk csak el, a hatalmas erővel eldobott fegyver, ha célt téveszt pontosan abba az irányba indul el, – teljes erővel – amerre a fegyver használója áll.

Ha valami miatt nem tudjuk tehát „leszerelni” a visszafelé repülő bumerángot, akkor súlyos sérüléseket szerezhetünk.

Számtalan olyan megkeseredett, dühös és értetlen hívővel találkoztam, aki a „hitterjesztése” során szerzett negatív tapasztalatai alakítottak. Nem fontos itt gyökeres változásra gondolni, például ha keresztyénként mondjuk egy „punk” lekezelően bánik velünk, akkor legközelebb már nem megyünk oda egy „színes” hajú emberhez sem. Kudarcaink akárhogy is vesszük, kőkeményen alakítanak bennünket.

Tegyük fel magunknak a kérdést, sikertelenségeink, hogyan hatnak ránk? Elveszítjük-e a békességet, s az átalakulva kegyetlenül fejbe ver minket?

A keresztyén békesség a fenti Ige szerint nem veszíthető el. Nem olthatja ki a vitatkozás, lekezelés, gyanakvás, hanem teljes mértékben érintetlenül hagyja. A kérdés az, hogy mit „kapunk” el egy sikertelen vitatkozás végén. A hit bumerángját?! Vagy pedig kiejtjük azt a kezünkből, és a harag terít le bennünket?

Kedves Bloggerek!

Bizonyára feltünt némelyeteknek, hogy megszaporodtak a blogon a Youtube beillesztések. Ennek oka az, hogy a Napi Ige bizonyos napokon ( szerda, csütörtök, vasárnap) audió-vizuális formátumba fog publikálásra kerülni. A videókat fogadjátok szeretettel! S ne feledjétek, az "új típusú" Napi Igékhez is várom mindig kiváló kommentjeiteket!

A könnyebb elérhetőség kedvéért igyekszem MP3 formátumba is feltölteni az anyagot, hiszen így zenelejátszó alkalmatosságra feltöltve "elvihetitek" magatokkal. Ezzel egy kis időt spórolhattok, hiszen a buszon, autóban, vonaton eltöltött "holt" időben meghallgathatjátok a Napi Igét. Az MP3 formátum linkje mindig a napi bejegyzés alján található meg!

Köszönettel és üdvözlettel: Czeglédi Péter Pál