Reformatica

  10. És eleibe ment Akház Tiglát-Pilésernek, Assiria királyának Damaskusba, és mikor meglátta Akház király azt az oltárt, a mely Damaskusban volt, elküldte Akház király annak az oltárnak hasonlatosságát és képét minden felszerelésével Uriás paphoz.
  11. És megépítette Uriás pap az oltárt arra a formára, a melyet Akház király Damaskusból küldött, és elkészíté azt Uriás pap, mire Akház király visszajött Damaskusból.
  12. És mikor megjött a király Damaskusból és meglátta a király az oltárt: az oltárhoz ment a király és áldozott rajta,
  13. És meggyújtotta az ő égőáldozatját és ételáldozatját, és áldozott italáldozattal is, és az ő hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körül.
  14. És a rézoltárt, a mely az Úr előtt állott, elviteté a ház elől, hogy ne álljon az ő oltára és az Úr háza között, és helyhezteté azt az oltár szegletéhez észak felől.

2Kir 16, 10-14

  8. És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít engem az Úr, és hogy harmadnapra felmehetek az Úr házába?
  9. Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekeszi ezt a dolgot, a melyről szólott néked: Előremenjen-é az árnyék tíz grádicscsal (lépcsőfokkal), vagy visszatérjen-é tíz grádicscsal?
  10. És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak tíz grádicscsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádicscsal.
  11. És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, a melyeken már aláment volt, tíz grádicscsal.

2Kir 20, 8-11

Ezen a helyen le tudjátok tölteni a videóból kinyert MP3 formátumot. Innen valamilyen MP3 lejátszóra helyezve lehetőségetek van bárhol (busz, vonat, séta, vezetés) meghallgatni a Napi Igét!

„Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.”

Lk 12, 22-23. 27-28, 31

Anyagi függetlenség. Életünk és minden napjaink az anyagi függőség körül forognak. Szükségleteinket, igényeinket, vágyainkat legkönnyebben és gyorsabban a pénz segítségével tudjuk beteljesíteni. Nem csoda, hogy számtalan ember élete és minden napjai arra irányulnak, hogy ezt a függőséget megszüntesse.

Az anyagi függetlenség megszerzéséhez azonban sokat kell harcolni. Teljesen paradox a fogyasztó társadalom gondolkodása, hiszen az anyagi függetlenség orvoslására azt tartják a legjobb gyógyszernek, ha elég pénzkészletet halmozhat fel a függetlenség biztosítására.

Sajnos ez a fajta gondolkodás amellett, hogy természetéből fakadóan függőséget (pénz függőséget) okoz, fertőz is. Mindenre hatással van. Kormányra, emberre, családra, kapcsolatokra, kis és közép vállalkozásokra s bizony lássuk be könnyen veszélyes lehet az egyházra is. Hiszen teljesen természetes dolog, hogy az egyház is igyekszik függetleníteni magát a világ nyomásától.

Jézus azonban egy másik utat javasol. S ha logikusan végig gondolom – kizárva vallási meggyőződésemet -, akkor ez tűnik a legjárhatóbbnak. Nem vezet függőséghez, nem tesz pénz hajhásszá, s a végső soron a problémát is megoldja. Anyagi függetlenség a maximumon!

Természetesen sokan azt gondolják, hogy ez automatikusan egyfajta egyetem szerzetességhez vezethet. De a Biblia nem erről beszél. Ő azt mondja, hogy ha sikerül elérned az anyagi függetlenségedet – nem függőség kemény árán -, akkor ráadásul Isten kegyelméből megkapsz anyagi dolgokat is.

Ez vélemény szerint nem azt jelenti, hogy mindenki, aki nem aggódik az anyagi dolgokért az kap egy SLK Mercedest a Jézustól! Biblia által említett anyagi függetlenedés, az Istenbe vetett bizalom átírja és gyökeresen átalakítja az igényeket. S ezeket az átalakított igényeket teljesíti be Isten és Krisztus.

Jézus és az ő gondolatai képesek biztosítani az anyagi függetlenséget! S nagyot téved a világ, amikor azt hiszi, hogy a keresztyének szívében mindig marad egy seb be nem töltött vágyaik miatt. Ne feledjük „fogyasztási igényeik” megváltoztak. S a megváltozott igények keretein belül boldogok. S ennek a megelégedett boldogságnak a felmutatásában van óriási szerepe az egyháznak!

„Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána.” 2Kir 18, 1-5

Ha őszintén megnézzük Ezékiás tettét, akkor az első pillantásra könnyen felháborítónak bélyegezhetnénk. Ezékiás szándékosan megrongált, tönkretett egy műkincset, ami ráadásul Isten szabadításának talán a legkézzelfoghatóbb jele volt. Amit egykor Mózes állított csoda ként, az most összetöretve fekszik a király lábai előtt. S láss csudát: Ezékiást mégis jó királynak mondja a Szentírás... Na erre varrjál gombot!?

A rézkígyó elpusztításának az oka, hogy az a tárgy – bármennyire is szép és tanúságos emlékek kötődtek hozzá – nem volt képes ellátni többé a funkcióját. Adott helyen és adott időben élet mentő szükség volt a felmutatására, majd hosszú ideig mindenki elfelejtette, s most mint egy bálvány bukkan fel újra a Szentírás lapjain.

Ezékiásnak alaposan össze kellett szednie a bátorságát, hogy olyan dologba piszkáljon bele – s elég keményen – amit a múlt mindent megszépítő homálya övez. Észre kellett vennie, hogy a múlt egy szelete immár nem segítség, hanem egyenesen akadály az Isten felé járulásban. S nem marad más hátra, mint a pusztítás...

Nem akarom megválaszolni a kérdést, inkább csak feltenni: A történelmi egyházak birtokában vajon nincsenek ilyen rézkígyók? Amelyek valamikor remekül és hatásosan működtek, mára azonban egyszerűen értelmüket vesztették, vagy ami rosszabb a bálványok sorba süllyedtek. Nem ragaszkodunk ilyen szokásokhoz, intézményekhez, épületekhez, kommunikációs formákhoz?

Mindenkinek a saját felelőssége, hogy ezt átgondolja magában. Szerintem a mai Ige legnagyobb üzenete, hogy nem csak a világban, hanem az egyházban is létezhetnek, sőt létezniük kell drasztikus és radikális megoldásoknak (persze nem önös érdekből, hanem az Isten ügyéért). Nemes egyszerűséggel van, amikor azonnal és gyorsan össze kell törni a régi, ám mára már használhatatlanná vált tárgyakat/épületeket/eszméket.

Én nem mondom, ehhez bátorság, Isten szerint való helyes látás, és gerinces „felvállalás” szükségeltetik. De mindennél többet elárulnak a Biblia szavai, Ezékiás nem tette ellenére, hanem éppen tette miatt volt valóban Isten előtt jó király.

Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek." "De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken! Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük! Lk 11, 37-44

Ezen a helyen le tudjátok tölteni a videóból kinyert MP3 formátumot. Innen valamilyen MP3 lejátszóra helyezve lehetőségetek van bárhol (busz, vonat, séta, vezetés) meghallgatni a Napi Igét!

"Ezután elment Áház király Damaszkuszba Asszíria királya, Tiglat-Pileszer elé, és meglátta a damaszkuszi oltárt. Ekkor Áház király elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak a hasonmását és elkészítésének a pontos leírását. Úrijjá pap pedig megépíttette az oltárt egészen olyanra, mint amilyent Áház király küldött Damaszkuszból. Úgy készítette el Úrijjá pap, mire Áház király megjött Damaszkuszból. Amikor a király megérkezett Damaszkuszból, és meglátta a király az oltárt, odalépett a király az oltárhoz, és fölment rá. Elfüstölögtette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, békeáldozatának a vérét pedig ráhintette az oltárra. A rézoltárt pedig, amely az Úr színe előtt volt, elvitette a templom elől, az ő oltára és az Úr háza közül, és az ő oltára mellé helyeztette, észak felől. Majd ezt parancsolta Áház király Úrijjá papnak: A nagy oltáron füstölögtesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, a király égőáldozatát és ételáldozatát, az ország egész népének az égőáldozatát, ételáldozatát, italáldozatát, és arra hintsd az égőáldozat összes vérét, meg a véresáldozat összes vérét! A rézoltáron még gondolkozom."           2Kir 16, 10-15

Ezen a helyen le tudjátok tölteni a videóból kinyert MP3 formátumot. Innen valamilyen MP3 lejátszóra helyezve lehetőségetek van bárhol (busz, vonat, séta, vezetés) meghallgatni a Napi Igét!

"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.” Lk 11, 33-34

A test lámpása a szem. Mondja a Biblia, s ebből a magyar szólás – mondás kincs is sok mindent átvesz. Szeme világ, szeme fény, a lélek tükre a szem. A szem, mint az ember legaktívabb érzékszerve, az emberi kapcsolatteremtés egyik legelemibb eszközeként mindig is az ember érdeklődésének a középpontjában állt.

A modern ember egyik stílust és divatot teremtő találmánya: a napszemüveg. Ennek a divatcikknek kétségtelenül az egyik emblematikus figurája, Arnold Schwarzenegger a terminátor című filmben. Az általa megszemélyesített robotgép szemüvegén, nem lehetett megpillantani a hideg gép szemet, csak a saját érthetetlen és zavarodott arcunkkal találkoztunk, amint visszatükröződött a fényes fekete lencséről.

Sokszor úgy érzem, hogy mi is, amolyan keresztyén terminátorok vagyunk. Szeretünk „kemény” szemüvegekben járkálni...

Manapság nem a vékatartóra, asztal alá, kredenc mögé, hanem testi és lelki napszemüvegek mögé rejtjük el „szemünk világát”. Elfedjük a szemünk, működésképtelenné tesszük azt a lelki világító tornyot, ami közelebb hozná hozzánk az eltévedt embereket...

Talán ennek az egyik oka az, hogy így biztonságban érezzük magunkat. Ahogy a napszemüveges embert sem lehet igazán kiismerni, megismerni (a pókerezők tudják is ezt), úgy a lelki napszemüveges embereken is nehéz eligazodni. Hányan de hányan, az igazán jó keresztyének közül rejtik el érzéseiket és véleményüket. Komoran elhúzódnak a világtól, felteszik a terminátor szemüveget, s aki közelít hozzájuk nem lát mást, mint egy élettel fekete tükörképet önmagáról.

Biztonságban érzik magukat... Pedig a napszemüveg – különösen az erős -, megfoszt minket az egyik legfontosabb tulajdonságunktól, a színek valós érzékelésétől. Úgy érezzük, hogy senki nem lát belénk, mi viszont vígan szemlélhetjük a világot Schwarci szemüvegén át. Az igazság azonban az, hogy egy torz képet kapunk. Egy szürke világot. Végső soron megfosztjuk magunkat a színek gazdag ajándékától. Gondoljunk csak bele! Nem véletlen, hogy nagyon erős napszemüvegben veszélyes lehet közlekedni. Hát még emberek között bolyongani, sötétített lélekkel...

A két ok pedig egymást gerjeszti. Keresztyénként szeretnénk, hogyha megtalálnának minket az emberek, s mi is eljuthatnánk hozzájuk. Talán ideje lenne levenni a fejünkön lévő világító toronyról – ami összeköttetésben van a szívünkkel – levenni a napszemüveget...

"De a gyilkosok fiait nem ölette meg, mert így van megírva Mózes törvénykönyvében, amit az Úr megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!" 2Kir 14, 11

A megértő emberek világban, szinte már-már felháborítónak hatnak a Biblia szavai. Jó néhány ember egyenesen barbárságnak bélyegezné az itt álló sorokat. A megbocsátások korában mindenkinek elnézhető minden, szemet hunyhatunk, elfelejthetünk mindent. Boldognak érezzük magunkat, hogy ilyen korban élünk, s nem kerül az életünkbe a tévedésünk…

De akinek egy csepp esze van, tudja, érzi és látja, hogy ez csak a máz. Így van beállítva a világ. Emberek, népek, nemzetek, évek-évtizedek óta azt a sarat tapossák és nyögik, amelyért nem is a szüleik, hanem talán még déd vagy nagyszüleik a felelősek.

Nemzetek életében világ szerte száz és száz keserű példát tudnánk mutatni, hogy ez a gondolkodás ezrek életébe került.

A Biblia rendkívül józan módon látja a helyzetet. Akinek el kell hordoznia a bűne terhét az hordozza is el, ám a fiaknak, unokáknak ehhez már semmi közük sincsen.

Ezt a világot leginkább egy börtönhöz lehetne hasonlítani. Ha valaki beszélt már börtön viselt emberekkel, akkor jól ismeri azt az igazságot: „A börtönben mindenki ártatlan”. Az elítéltek egytől egyig – a valós bűnükre való tekintet nélkül – meg vannak győződve arról, hogy jogtalanul sőt mi több ártatlanul tartják őket fogva. A világunk is egy ilyen globális egymás váll veregetése.

Az indulat persze fokozódik… Az adott percben mindenki ártatlan, ám amikor felgyülemlik a feszültség, akkor jobb híján elő kell szedni a még élő fiakat és unokákat. S ez már valóban igazságtalan.

Fontos észrevenni, hogy a Biblia itt nem a bosszúállásról beszél, hanem a jogos és kiérdemelt büntetésről. A Biblia sok esetben nagyon keménynek tűnik a XXI. Századi ember számára. Ám ha őszintén bele pillantunk a XXI. Század minden napjaiba, akkor sokkal de sokkal nagyobb nyomorúságot láthatunk. Finomkodó, vállveregető, határtalan toleranciával, nem csinálunk mást, mint görgetjük magunk előtt a problémákat. A bűnösök elvesznek, s helyette marad csupán a fiak meztelen háta egy kiadós verésnek.