’Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől." Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."’ Lk 9, 61-62

Nem szeretem az „igés kártyákat”, amolyan „Best Of Bibliának” tartom őket. S ami a legrosszabb válogathatsz magadnak belőle. Bemész a boltba és veszel az ismerőseidnek egy adag kellemes és szívet melengető Igét, holott lehet, hogy egy jó alapos fejmosásra lenne szükségük…

Nekem van vagy 2-3 ilyen lapocskám, s ezek közül az egyiken pontosan ez az Ige szerepel. Akkor kaptam egy barátomtól, amikor teológiára mentem…

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi értelme van ennek az igének. Általában azt szokták mondani, hogy  nem szabad vissza tekinteni, hanem menni kell előre és csinálni azt a dolgot, amit Isten ránk bízott. Az előttünk levő munka hatalmas, s vissza tekintve az aprócska megművelt földdarabra, múltra, munkára könnyen elmehet a kedvünk. Isten munkája csak előre fele működik…

Nekem most egy másik érzés jutott az eszembe. Nem kapával meg gereblyével a kezemben születtem, de egy mára már városlakó emberhez képest egész sokat voltam kinn a földeken. Az ember, amikor hajbókol, kapál, ás, fát vág olyan jól eső érzéssel tud rátekinteni a már elvégzett munkára. Büszke magára, remek embernek érzi magát, hogy ezt a nehéz munkát ilyen remekül megoldotta.

S ilyen büszkék tudunk lenni Isten munkájában is. Ami egy részről nem gond, de könnyen veszélybe sodorhat minket. Nem biztos, hogy megrémülünk, visszavágyunk az eke mellől a régi életünkbe, hanem lehet, hogy „x” időnyi munka után hátranézünk s gyönyörködünk az általunk elvégzett munka mennyiségében. Nem kellemetlen dolog ez, hanem amolyan kellemesen veszélyes elfoglaltság.

A másik kérdés, ami foglalkoztat, hogy ki húzza az ekét? Mert, hogy nem mi az biztos. A középkorban s ínségesebb időkben az emberek maguk fogták be magukat az eke elé. Nem mentek semmire, s iszonyatosan elfáradtak… Lehet, hogy Isten végzi a munkát, s erejével Ő húzza az ekét?

Ha ez így van, akkor mi irányítanánk Istent? Hiszen nálunk az eke szarva! Nem gondolnám, hogy így lenne. Én sokkal inkább úgy látom, hogy nekünk egy ajándék, hogy a „Munka Gép” után mehetünk. Ha elengedjük az ekét, Isten kezét, kisesünk a munkából. Ott maradunk a földön, keserű nosztalgiával vagy öntelt magabiztossággal, míg Isten távolodik s közben végzi a munkát…