"Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat." De Jézus így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!" Mt 8, 21-22
Az szeretet otthonok, elhagyott idősek, magukra hagyott öregek korában talán igazán meg sem lepődünk a Mester szavain. Ha a követni szándékozó a XXI. században élne, akkor számtalan alternatíva közül választhatna. A temetetlen elhantolásáról ingyen és bérmentve, méltányossági alapon gondoskodik az önkormányzat…
Jézus korában azonban a közhangulat más volt. A zsidó és az azt szorosan körbe vevő Hellén kultúrát átjárta a szülő tisztelete, s ez különösen igaz a temetésre. A gondoskodás utolsó lépése a méltó temetés megrendezése. Amire Jézus a mai Igénkben biztat/bujtogat az a korabeli vallásos szokások súlyos semmibe vétele!
Eddig nem lettem rá figyelmes, de érdekes, hogy Jézus szavait nem egy névtelen követni akaróhoz, vagy egy hirtelen felcsigázott hívőhöz, hanem egy tanítványhoz intézi. A súlyos szavak célpontja egy olyan személy, aki eddig bizonyított a követésben…
Számomra sokat jelentett, annak a realizálása, hogy a tanítványság az közel sem jelenti minden kérdés megoldását. Jézus követése minden esetben súlyos kérdéseket, etikai vagy családi problémákat vet fel. Ez a tanítás így a prioritásokról szól… Ki vagy éppen mi vezeti, befolyásolja döntéseinket?
Napjainkban is sokan éppen a prioritások, rangsorok miatt hanyagolják idős szüleiket. Az önmegvalósítás, jóllét, vélt családi béke elsőbbsége azt diktálja, hogy rövid úton megszabaduljunk fölöslegessé vált szegettünktől. Jézus azonban nem önző prioritásról beszél, nem az önmegvalósítás, hanem a „Krisztus megvalósítás” feszültségéről.
A keresztyén embernek lehetősége és szabadsága van túllépni a szokáson, konvencionális emberi cselekedeteken, vagy akár mély és komoly érzéseken is. Szabadságunk van rá, hiszen Jézus követése nem ismer kompromisszumokat. Ám nagyon fontos, hogy tisztázzuk magunkban a legitimációt! A „felülíró” parancsot mi magunk adjuk ki, vagy pedig Jézus Krisztus tanácsolja!?