"Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." Jak 1, 26-27

Elképzelhetjük a keresztyénséget sok mindennek! De most képzeljük el egy autószerelő műhelynek. Behoznak egy kocsit és meg kell javítani. Aki már volt autószerelő műhelyben az tudja, hogy nem a legtisztább hely a világon. Mocskos a kocsi, a szerszám, a szerelő, de a lényeg nem is ez, hanem, hogy az autó újra működőképes állapotba kerüljön.

"Tisztán megőrízni az embernek önmagát a világtól." Hát ez az, ami remekül megy nekünk. Mostanság belefeledkezünk keresztyén kis közösségeinkbe, s mint a strucc, tudomást sem veszünk a világról. Autót kellene szerelnünk, de inkább a munka ruhánkat féltjük. Mi vagyunk a föld sója, csak éppen nem kerülünk bele az ételbe.

A mai ige a legelején arról beszél, hogy legyünk gyorsak a hallásra, majd pedig arról van szó, hogy fékezze meg a nyelvét az ember. 

Sokszor félre értjük Isten akaratát. Elfordulunk a világtól, a velünk hasonszőrűek közzé. Ha csúnyát mondanak, csúnyán viselkednek, akkor gyorsan bedugjuk a fülünket. Pedig így nem működik az Isteni szerelő műhely.

Most kell vinnem a kocsimat zöldkártyáztatni, talán innen jött a cím. A katalizátor működési elve olyan, hogy elszívja a mérgesgázt, s a belső szűrőkön keresztül megtisztítva juttatja vissza a környezetbe. 

Valahogy így kellene működnie a keresztyénségnek is. Ha mi nem szűrjük át, nem merjük beszívni a mérget, az terjeng és mérgezi a környezetet. Légy gyors a hallásra - nem csak a jó hallására, hanem mindennek a hallására -, s fékezd meg a nyelved. Szívj be mindent, hiszen ezt kell megszűrnöd. De ha a méregből böfögsz vissza valamit, akkor van baj a rendszerrel.

Menj el és zöldkártyáztasd meg magadat! Isten nem fél összepiszkítani magát veled!