Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. Lk 6, 7
Ki is dolgozik valójában? Ki a melós ebben a történetben XXI. századi posztmodern emberként szemlélve? Az elmúlt évszázad a maga rezsimjeivel és diktatúráival egy nagyon fontos dologra épített, ez pedig nem volt más, mint a: megfigyelés. Ha valaki, akkor a ma embere tudja – a történelem keserű tapasztalataiból -, hogy a másik megfigyelése borzasztóan kemény munka. Adatgyűjtés, feljegyzések, nem szunnyadó keresés, s mindez annak érdekében, hogy a másikat besározzuk…
A közelmúltban bemutatott Német játékfilm, a „Mások élete” a Stázi Kelet-német titkos szolgálat megfigyelési módszereit mutatja be nekünk. Ha valaki megnézi, akkor megdöbben azon, hogy mennyi munkával jár valakinek az életét ellehetetleníteni. Nem egyszerű dolog nyomon követni, hamis tanúkat keríteni valaki ellen. Az evangélium is tudja ezt nagyon jól. Jézus „megfigyelése”, és a hamis tanúk kiállítása nem is volt, olyan egyszerű. Ha ezen a szemüvegen át nézzük az Evangéliumot, akkor kirajzolódik előttünk egy 2000 éve történt „koncepciós” per.
Kép: Jézus Krisztus Super Star Kép: Mások élete
Ki dolgozik valójában szombaton? A fenti Ige szakaszban említi a Biblia, hogy a farizeusok „figyelték Jézust”. A figyelést egy olyan görög szóval fejezi ki (paratéreisthai), ami a hivatalból történő megfigyelést jelenti! S egyszerre egészen más értelmet kapnak a dolgok, s feltűnik az a vérlázítóan kemény szombat napi munka, amit a farizeusok végeztek…
Nem csak bementek a zsinagógába és csak úgy bele botlottak Krisztusba, hanem minden erejüket Jézusra irányítva figyelték őt. Jézust figyelni alapvetően jó dolog, de az indíték sok mindent megmérgezhet. Ezt a figyelést is megmérgezi. Isten Fiára figyelnek, de mégsem Istenre figyelnek. Először ez az álságos része a dolgoknak. Másodszor pedig az, hogy dolgoznak szombaton. Kemény munkát végeznek. Gyógyítani nem lehet, de csapdát kitervelni foggal-körömmel azt igen…
Érdemes ezen elgondolkodni. Ha ebből a magyarázatból csak a szánalmat visszük haza, akkor már megérte. Szégyelljük a farizeusokat és bennük egy kicsit magunkat is. Vajon mi minden tekintetben tiszta indítékkal figyelünk Krisztusra? Lehet, hogy nem akarjuk bemártani – mint a farizeusok -, de számtalan esetben, árnyalt módon, éppen olyan szánalomra méltó képmutatással figyeljük a Megváltó mozdulatait!
